Deim Pál 1932. június 29-én született Szentendrén. 1952-ben gimnáziumi tanára, Bánáti Sverák József biztatására jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de nem nyert felvételt. 1952-1958 között a Honvéd Képzőművész Szakkörbe járt, ahol tanárai Szalatnay József és Koren István voltak. 1958-1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakos hallgatója volt, ahol tanárai az akadémikus tájképfestészet és a szocialista realizmus képviselői, Pap Gyula és Ék Sándor voltak. Deim Pál formatív tapasztalatait a progresszív szemléletű diáktársakkal kialakult kapcsolata határozta meg – többek között Altorjai Sándorral, Bak Imrével, Baranyai Andrással, Galambos Tamással, Grúber Bélával, Molnár Sándorral és Nádler Istvánnal volt közeli viszonyban. Mestereinek Barcsay Jenőt, Gadányi Jenőtés Vajda Lajost vallotta. 1960-ban a főiskolával ellátogatott Moszkvába és Szentpétervárra. 1963-1968 a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja volt. A főiskola ideje alatt a Szentendrei Városi Tanács Deli Antal ösztöndíjában részesült.
A főiskola szocreál esztétikai elveit megkérdőjelezve néhány diáktársával együtt önképző tevékenységet folytattak Molnár Sándor műtermében, majd lakásán. A csoportra ma Zuglói kör (1958-1968) néven hivatkozik a művészettörténet, amelyhez többek között Bak Imre, Deim Pál, Molnár Sándor és Nádler István tartozott. Deim Pál 1963-1968 között volt a kör tagja. A kísérletező fiatal művészek tevékenységének jelentősége egyrészt abban állt, hogy felvették a kapcsolatot az elhallgatott absztrakt művészet hazai képviselőivel, az Európai Iskola művészeivel: Kassák Lajossal, Korniss Dezsővel és Gyarmathy Tihamérral. Másrészt, a főiskolai oktatásból hiányzó nemzetközi avantgárd művészet, elsősorban a francia lírai absztrakció, az Art Informel megismerését elősegítő anyagokat gyűjtöttek, fordítottak le, beszéltek meg és terjesztettek egymás között szamizdatként.
Tevékenységüket nem nézte jó szemmel a korabeli kultúrpolitika, és kiállításaikat bezáratta a főiskola vezetősége vagy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus (Főiskola KISZ klubja, 1963, ÚT-Új Törekvések ’66, Malév KISZ klubja, 1966), illetve előfordult, hogy koncepciózusan kizsűrizték műveiket (Stúdió ’67, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1967). Ugyanakkor az aczéli kultúrpolitika képlékenységét mutatja, hogy esetenként bemutatkozhattak csoportos kiállításokon (Stúdió ’66, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1966; Deim Pál, Kósza-Sipos László és Nádler István kiállítása, Szentendrei Művelődési Ház, 1966).
Deim Pál egyéni stílusfejlődésének fordulópontját a macedóniai Prilepen készült Feljegyzések egy kolostorban (1968) című sorozata jelöli. Ezt 1967-es tanulmányútja előzte meg, amelynek során Párizsba és Brüsszelbe látogatott, ahol elsősorban Cézanne, Matisse, Picasso, Francis Bacon, Ben Nicolson művészete volt hatással rá. Kiállítástörténeti szempontból első jelentős egyéni kiállítása jelzi az útkereső időszak lezárulását, amely már felveti az életmű egészét meghatározó filozófiai és festészeti problémákat (Ferenczy Múzeum, Szentendre, 1969). A korai, kísérletező szakaszt követően Deim Pál művészetére egyre inkább a térszervezés és plaszticitás felé való elmozdulás vált jellemzővé, a klasszikus avantgárd konstruktív-szürrealista örökségére, illetve az Európai Iskolához és a Szentendréhez köthető festészeti hagyományokra építve, amit elsősorban Barcsay Jenő, Korniss Dezső és Vajda Lajos képviselt.
Deim Pál több egyéni tárlaton mutatta be munkáit az akkoriban aktív vidéki képzőművészeti központokban (Debrecen, Dunaújváros, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Veszprém), illetve Budapesten, ahol a legjelentősebb kiállításokra a Műcsarnokban (1974), a Magyar Nemzeti Galéria Műhely Galériájában (Az én holográfom, 1979), és az Újpest Galériában (1986) került sor. A hetvenes évek közepétől műgyűjtők is keresték munkáit, többek között Kolozsváry Ernő, Pogány Zsolt, Vasilescu János és Vass László. A rendszerváltás után a Magyar Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választotta Deim Pált (1990), alkotói tevékenységét pedig a legmagasabb állami kitüntetésekkel, Kossuth-díjjal (1993), majd a Nemzet Művésze elismeréssel (2014) honorálták. Az Ernst Múzeum és a MűvészetMalom több életműkiállítást rendezett számára (1992, 2006, illetve 2002, 2012).
Számottevő Deim Pál lakóhelyén végzett kulturális, műemlékvédelmi és környezetvédelmi tevékenysége is, amelyért 1996-ban Szentendre város díszpolgárává avatták. Több helyi művészeti intézmény alapítótagja volt, így jelentős szerepet töltött be a Szentendrei Grafikai Műhely (1980), az Artéria Galéria, (1986) – az 1949 utáni Magyarország egyik első magán műkereskedelmi egysége – és a MűvészetMalom (1999) létrejöttében. A Műemlékvédelmi Bizottság és a Városvédő Egylet tagjaként aktív alakítója volt a helyi közügyeknek. A szentendrei kötődésű Vajda Lajos Stúdió (VLS, 1972-) alternatív életstílust és művészeti gyakorlatokat képviselő művészeit a kezdettől fogva támogatta, amiért 2006-ban a VLS Vajda Lajos díjával tüntették ki.
2016. június 3-án temették el Szentendrei katolikus temetőben.
Forrás: Wikipedia
