Egyed Péter (Kolozsvár, 1954. április 6. – ), erdélyi magyar filozófus, író, költő, kritikus, esszéista. Szülei a történész Egyed Ákos és a pedagógus Fábián Emese. Lánytestvére az irodalomtörténész, költő és egyetemi tanár Egyed Emese. Szülővárosában érettségizett, majd a katonaságot követően, 1974-1978 között a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem filozófia-történelem szakán szerzett diplomát. Pályája kezdetén, 1978-tól 1980-ig a temesvári Közlekedési Líceumban tanított, majd 1980-1990 között a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőjeként működött.

1973 óta közölt verset, kritikát, tanulmányt, eleinte főképpen az Echinoxban és a Korunkban. 1974 és 1978 között a kolozsvári diáklap magyar oldalainak felelős szerkesztőjeként működött. A harmadik Forrás-nemzedék képviselője. A parton lovashajnal című 1978. évi Forrás-kötetének tanúsága szerint líráját erős filozófiai hajlam, az emberi létkérdések s a konkrét itt-lét problémáinak párhuzamos láttatása jellemzi. Bírálatai, tanulmányai – amelyek közül kiemelkedik Bretter György Itt és mást című kötetéhez írott 1979-es bevezető tanulmánya – a filozofikum közösségi funkciója iránti érzékenységet és határozott kritikai magatartást mutatnak. Az irodalomszemiotika művelője, a kortárs magyar irodalom és filozófia egyik legnagyobb hatású alkotója volt.

A rendszerváltás után, 1990-től, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem filozófiai karának oktatója. Doktori fokozatát politikai filozófiából szerezte 1998-ban. Adjunktusként, 2000-től docensként, majd 2003-tól professzorként működve, kutatási témái felölelték a szabadságfilozófiákat, az emberi jogok filozófiáit, és a magyar filozófiatörténetet. Az évtizedek során, a szaktanulmányokon és szakcikkeken túl, számos könyve jelent meg különböző műfajokban és több irodalmi díjat is kapott.