Spaller Árpád (Kolozsvár, 1945. június 22) a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerezte 1970-ben gyógypedagógusi, valamint román nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. A diploma megszerzése után, a kommunista politikának megfelelően, előbb a Szilágy megyei Szilágysomlyón, majd két Bihar megyei településen, Papfalván és Mezőtelegden tanított. Számos körülmény járult hozzá a „menekülési" vágy kialakulásához, végül 1987 júliusában családjával Magyarországra költözött. Rövid budapesti időszak után Tolna megyébe költöztek, mint gyógypedagógiát oktató tanárok, miután felesége is hasonló felkészültséggel bírt. Egy év múlva, elsősorban gyermekeik tanulmányai miatt, visszaköltöztek Budapest közelébe. Előbb Gyálon, majd Felsőpalkonyban éltek, végül Budapestre költöztek, ahol sikerült a képesítésüknek megfelelő munkát találniuk. 1989-ben, egyfajta kísérletként az „újonnan érkezők" megsegítésére és információval történő ellátására, megalapította az Erdélyi Magyarok Egyesületét. A rendszerváltás után, 1990 és 1995 között, az egyesület égisze alatt Spaller szerkesztette a Vigyázó című negyedéves folyóiratot, amely a Magyarországra kikerült erdélyiek és egykori szülőföldjük közötti kapcsolatok fenntartására rendszeresen közölt az erdélyi magyar sajtóból átvett cikkeket. Ezen túlmenően számos írást közölt romániai és magyarországi szakfolyóiratokban (Interjú Spaller Árpáddal, 2008; Spaller and Spaller 2006).