Nagy Gyula népművelő, üzletember, 20 évig a Vasas Művelődési Házának agitprop nevelője, programszervezője, valamint a legendás Fekete Lyuk alapítója és vezetője Budapesten született. 1968-tól a Bem József Ipari Szakközépiskolában tanult, majd a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon és Gépgyárnál helyezkedett el. Felsőoktatási tanulmányait a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán (ma Eszterházy Károly Egyetem) végezte.
1974-ben ilyen, népnevelői minőségében került a Ganz-MÁVAG Vasas Művelődési Házába is, ahol hamarosan az ifjúsági klub vezetője lett. Az általa vezetett ifjúsági klub volt a Fekete Lyuk közvetlen előzménye. A koncerteket munkatársával, Pap Tamással közösen szervezték, amikhez a helyi rendőrség és a kerületi önkormányzati tanács engedélye is szükséges volt. Kiss Katalinnak, a nyolcadik kerületi Agitprop Nevelési Csoport vezetőjének volt köszönhető, hogy Nagy Gyula és Pap Tamás olyan együtteseknek is fellépési lehetőséget tudott biztosítani, akiket máshol ritkán engedtek színpadra. Ugyan a rendőrségnek rendesen csak a tanács döntéseit kellett jóváhagyta, a szervezőknek előre be kellett nyújtaniuk a koncerten előadott dalszövegeket a fővárosi rendőrség kulturális osztályának. Megfigyelés céljából pedig a rendőrség álruhás munkatársai rendszerint részt vettek az előadásokon, és adott esetben akár a koncertet is leállíthatták. Ugyan a Fekete Lyukban a rendőri jelenlét jobbára kimerült Kerti László személyében, aki mint “házi őrnagy” szabadideje nagy részét is a Fekete Lyukban töltötte.
Ugyan a Fekete Lyuk csak később, 1988-ban jöhetett létre, Nagy Gyula már 1985-ben tervezte egy, az újhullámos együtteseknek menedéket nyújtó zenei központ létrehozását, valamint számos együttesnek nyújtott a művelődési ház a klub létrejötte előtt is próbalehetőséget. Így például Kistamás László és Lehoczki Károly Balkan Futouristja rendszerint a művelődési házban próbálhatott. Mikor 1988. január 1-én a Ganz-MÁVAG hét különböző gyárra és kilenc osztályra oszlott, az igazgatósági tanács engedélyezte az új klub megnyitását is az egykori fürdőben. 1988 februárjában a Fekete Lyuk megnyitott, és hamar Budapest legnépszerűbb és legrosszabb hírű underground klubjává vált. Ugyan már maga a tény, hogy a Fekete Lyuk létezhetett, egyfajta enyhülést jelzett, mégis – vagy épp ezért – több volt, mint egy népszerű szórakozóhely. Az államszocialista rendszerben a szabad kezdeményezések kis szigete volt, alternatív nem csak zenei, de politikai értelemben is. Ez az egyedi szerep aztán a rendszerváltással átalakult, és bár a klub még négy évig működött, a Fekete Lyuk nem tudott sokáig az maradni, ami az államszocialista rendszer utolsó éveiben volt. Ehhez hozzájárultak a Fekete Lyuk sikerével együtt kialakuló viták is, elsősorban a klub legjövedelmezőbb része, a bár vezetése körül. Az együttesek egyes tagjai, Nagy Gyula, és még a művelődési ház igazgatója, Molnár Zoltán is arra törekedett, hogy ő vezethesse azt. Ezeket a csatározásokat végül Molnár Zoltán nyerte, azzal, hogy 1994. január 1-én az igazgató felbontotta Nagy Gyula munkaszerződését. 20 év figyelemre méltó munka után Nagy megszűnt a Vasas Művelődési Ház népművelőjének lenni. Ugyanebben az évben a Fekete Lyuk bezárt.
Ma Nagy Gyula többek között egy budapesti sztriptízbárt vezet, és bár többször volt kísérlet a Fekete Lyuk újraélesztésére is, ezek nem jártak sikerrel.