Stark András (1948-) orvos, pszichiáter, egyetemi oktató. Erős Ferenccel együtt az 1980-as években a másodgenerációs holokauszttúlélőket megszólaltató interjús projekt elindítója. 

Stark tanulmányait az Orvostudományi Egyetemen végezte, 1972-ben szerzett orvosi diplomát, a pszichoterápiás módszer neves kutatójaként vált ismertté. Erős Ferenccel együtt 1979-ben határozták el, hogy interjúkat készítenek másodgenerációs holokauszttúlélőkkel. Az ötlet Erős és Stark esetében is elsősorban a személyes érintettségből fakadt, ami a témával való foglalkozásában nagy szerepet játszott. Stark pszichiáterként foglalkozott a holokauszt – leginkább annak elhallgatása – okozta családon belüli traumák kutatásával.

Tudományos inspirációt Judith Kestenberg pszichoanalitikusnak a nácik által üldözöttek gyermekei körében végzett kutatása nyújtott számukra, ehhez hasonló magyar vizsgálatot terveztek. Először szűk, szakmai körben tartottak előadásokat a kutatási eredményeikről. Az első nyilvános előadás a témáról ’A társadalmi diszkrimináció hosszantartó hatása a személyiségfejlődésre: A holocaust utáni nemzedékek identitásproblémái’ címmel 1983-ban hangzott el a Magyar Pszichiátriai Társaság egy rendezvényén. Mivel a zsidó közösség, a holokauszt és emlékezetének kérdésköre a Kádár-korszak elhallgatott témái közé tartozott, több kollégájuk ellenszenvvel fogadta az ötletet arra hivatkozva, hogy a felvetés nem „időszerű” és hogy csak az antiszemitizmus növelésére szolgál.