Erős Ferenc (1946-) szociálpszichológus, úttörő munkát végzett a pszichoanalízis, az analitikus szociálpszichológia és a holokauszt utáni zsidó identitás kutatásában.
Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte, pszichológia szakon szerzett diplomát 1969-ben. 1973 óta dolgozik az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében, 2002 óta az MTA doktora. Kutatómunkája mellett a hetvenes évek óta több egyetemen oktat. A tudományos életben nagy szerepet tölt be az általa szerkesztett és alapított Thalassa c. szakfolyóirat, illetve utódja, az Imágó Budapest.
Legfőbb kutatási területe az identitások szociálpszichológiái vizsgálata, a társadalmi diszkrimináció, a pszichoanalízis története és elmélete. Erős Ferenc olyan társadalmi jelenségek analitikus vizsgálatával foglalkozott és foglalkozik, mint a hatalmi struktúrák, az autoriter rendszerek, a társadalmi kisebbségek.
Egy vele készített 2005-ös interjúban karriere formálódásában több olyan tanáregyéniséget említ, akik nagy hatást gyakoroltak rá. Elsők között egykori magyartanárát, Kovács Endrét, aki pszichológiai témájú könyveket, például Sigmund Freud munkáit adta a kezébe, ekkor olvasta Bibó István zsidókérdésről szóló tanulmányát is. Emellett Erőst személyes érintettsége már nagyon fiatalon kutatómunkára ösztönözte. 17 évesen szülővárosában levéltári dokumentumokat keresett a zalaegerszegi zsidóság és saját családja deportálására vonatkozóan. Ehhez semmiféle támogatást, bátorítást nem kapott, úgyhogy már ekkor megtapasztalhatta, milyen nehéz terepre tévedt.
Érdeklődési területének formálódására egyetemi tanulmányai alatt nagy hatást gyakorolt a szociálpszichológiát tanító Pataki Ferenc és a marxista filozófiával foglalkozó Garai László. A politikai pszichológia, a politikai ideológiák pszichológiai vetülete iránti fogékonyságát oda vezeti vissza, mikor az egyetem elvégzése után bekerült a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontjába.
A szociálpszichológiában nem az empirikus kutatások, hanem az elméleti megközelítések és legfőképpen a társadalomkritikai témák kezdték érdekelni, amely terület nem számított a legnépszerűbb kutatási irányzatok közé. Erről a fent említett interjúban így nyilatkozott: „egy kicsit mindig a periférián voltam; bár soha nem éreztem magam senki által félreszorítva, inkább azt mondanám, hogy saját magamat »marginalizáltam«.”
Fontos eseményt jelentett szakmai fejlődésében, hogy 1976-ban féléves ösztöndíjat nyert a Columbiai Egyetemre. A tekintélyelvű személyiség vizsgálatának gondolata ekkor vetődött fel benne, de ezzel egy időben kezdte el foglalkoztatni a zsidó identitás problematikája is. A legerősebb hatások az egyetem falain kívülről érkeztek: Amerikában volt lehetősége édesapja rokonaival találkozni, akik között sok vallásgyakorló zsidó embert is megismerhetett. A beszélgetések egyik központi témáját a háború utáni elvándorlás és a Magyarországon való maradás dilemmája jelentette. E családi szál mellett ösztönzőleg hatott rá, hogy Amerikában ekkor váltak intenzívvé a másodgenerációs túlélőkkel kapcsolatos vizsgálódások, elsősorban Helen Epstein újságíró Children of the Holocaust című könyve nyomán. Erős Ferenc kapcsolatba került a rokonain kívül is másodgenerációs holokauszt túlélők csoportjaival (second generation groups). Emellett a zsidóságot ért pszichés traumatizáció következményeit és többgenerációs hatását vizsgáló, nemzetközi pszichoterápiás és pszichoanalitikus munkák is fontos inspirációt és hivatkozási pontot jelentettek számára.
Az 1970-es évek végén dr. Stark András pécsi pszichológussal elsőként kezdett a másodgenerációs holokauszttúlélőkkel interjúkat készíteni és a háború utáni nemzedék zsidó identitását kutatni. A holokauszt története és emlékezete a kádári Magyarországon az elhallgatott, tabusított témák közé tartozott. Esetenként eltérő volt, családi körben ki beszélt a vészkorszakban átélt eseményekről, de nyilvánosan megemlékezni, pláne egy kutatási projekt részeként válaszokat keresni a leszármazottakban felmerült és elfojtott kérdésekre nem nyílt lehetőség.
Erős Ferenc – és Stark András esetében is – a kérdések saját magukra vonatkozóan is adekvátak voltak: az érdekelte őket, saját tapasztalataik és érzéseik mennyire általánosak, a családon belüli feldolgozás, traumatikus átörökítés folyamata milyen jellemzőkkel bír.
Bár Erős nem tartozott közvetlenül ellenzéki körökhöz, kutatási témái és megközelítésmódja, az elfojtott zsidó identitás, illetve a szociálpszichológia társadalomkritikai vetülete, a késő szocializmus kritikai, ellenzéki kulturális közege felé vezették. A kezdetben csupán szűk szakmai körben ismertetett kutatási eredményeikkel hamarosan a második nyilvánosság felé fordultak, a projekt a repülő egyetemek előadásai, a szamizdatokban terjedő írások közé is bekerült. Kovács Andrással - az alternatív, második nyilvánosság egyik fő szervezőjével - és Lévai Katalinnal közösen publikált tanulmányuk a Medvetánc folyóiratban, mely az 1980-as évek egyik legfontosabb kritikai értelmiségi fóruma volt (Erős, Ferenc, András Kovács, and Katalin Lévai. "Hogyan tudtam meg, hogy zsidó vagyok?" Medvetánc, no. 2-3 (1985), 129-144.), máig meghatározó empirikus elemzésként tartják számon. Emellett Erős Ehmann Beával kidolgozta a zsidó identitás narratív modelljét (Erős, Ferenc, and Bea Ehmann. "Jewish Identity in Hungary, A narrative model suggested." In Ambiguous Identities in the New Europe, 121-134. Budapest: Replika, 1997.).
Erős Ferenc egyik előadásán úgy fogalmazott, egy egész nemzedék szorongását, rossz közérzetét jelentette annak a kérdésnek a feltevése, hogyan tudta meg valaki, hogy zsidó. Az ad hoc elhatározásból megkezdett interjúzás a hallgatás megtörését jelentette és ezért fontos emlékezetpolitikai cselekedet is volt. Középpontjában annak a szubkulturális identitásnak a megismerése állt, amelyet egy diszkiriminált csoporthoz való tartozás tudata táplált.
Az identitás fogalmáról a fentebb idézett interjúban azt mondja Erős, amikor ő elkezdett vele foglalkozni, kényes témának számított, mert mindenkinek volt „valamilyen szégyellni való identitása”. Mára ez már teljesen megváltozott, „az ember különböző helyzetekben különböző identitásait veszi elő. Ha kell, akkor romának vallom magam, ha épp arról van szó, akkor európainak. Régebben az elfojtás dominált, ma a felcserélhetőség.” Ezzel együtt a stigmatizáció, a diszkriminálás ma is működő társadalmi mechanizmus: „Attól, hogy valaki szabadon vállalhatja az identitását, még elnyomhatják.”
Erős Ferenc a mai napig aktív, 2016-ban kötete jelent meg Psziché és hatalom címmel (Erős, Ferenc. Psziché és hatalom. Tanulmányok, esszék. Budapest: Pesti Kalligram, 2016.), melyben azt járja körül, milyen pszichológiai bázisra épül a hatalom és az erőszak működése. Emellett érzékenyen reagál az aktuális társadalmi jelenségekre és problémákra, így például 2015 novemberében a Magyar Pszichológiai Társaság rendezvényén a menekültválság társadalom-lélektani vetületéről tartott nagy figyelemmel kísért előadást.
