Bp. Szabó György, alkalmazott grafikus, zenész, a nyolcvanas évek magyar undergroundjának egyik meghatározó alakja. 1953-ban született Budapesten. 1982-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola tipográfia szakán. Mestere volt Ernyei Sándor, Kass János, Rubik Ernő, valamint Virágvölgyi Péter. Alkalmazott grafikusként elsősorban plakátokat alkot. Munkásságában képzőművészet és zene szorosan összekapcsolódik, különösen foglalkoztatja ezek spontán kapcsolódási lehetőségei, így a nyolcvanas években zenészként és tervezőgrafikusként is aktív tagja volt ennek a közegnek.

Akkoriban elsősorban az indusztriális zene és a grafika foglalkoztatta. Az 1980-as évek elején először Soós Györggyel közösen az Electric Petting, majd 1983-tól a Bp. Service zenekarban játszott. A színpadon elektronikus és akusztikus zörejekből álló ipari zenét csináltak, „nagy energiával, még nagyobb zajjal”. Előadásaikban emellett fontos szerepet kaptak a vizuális effektusok is. A cél a város hangjainak áttranszformálása volt zajzenévé, koncertjeik során többek között alufólián és bevásárlókocsikon doboltak. Egészen egyedülálló módon 1986-ban egyik koncertjüket felvette a rádió, amiből negyed órányi anyag adásba is került. Saját plakátjaikat ő készítette, amikből mindig megőrzött egy példányt. Mivel a különböző koncertalkalmakon általában 4-5 együttessel közösen léptek fel, nemsokára az ő plakátjaikat is elrakta, mígnem a dolog odáig jutott, hogy már ő maga kereste fel az alternatív zenekaroknak plakátokat készítő grafikusismerőseit, hogy kérjen egy-egy példányt. Bp. Szabó emellett szeretett volna egy zenei hangarchívumot is létrehozni, és miközben ez a terve végül nem tudott megvalósulni, az eltett plakátokból hamarosan összegyűlt 5-600 darab. Ekkora az is világossá vált, hogy az ilyen módon meggyarapodott gyűjteménnyel valamit illene kezdeni. Ez azonban csak a rendszerváltás után tudott megvalósulni: számos egyéni kiállítás után, 2017-ben Bp. Szabó György és Szőnyei Tamás különálló gyűjteményeiből közös kiállítást szerveztek, valamint Pokoli aranykor címen kötet is született a plakátok bemutatására. Gyűjteményéből 14 plakát – ebből nyolc Bp. Szabó munkája – pedig a MoMa gyűjteményébe is bekerült.

Mindeközben a Bp. Service a kilencvenes években is aktív maradt, hanganyagaikat a Bahia, a Weast és a Tone Casualties által kiadott hanghordozók örökítették meg. 1992-ben Bp. Szabó társtulajdonosává vált az A.R.C. Stúdiónak, majd 1994-ben saját grafikai stúdiót alapított Bp. Studió néven. 1996-ban aztán Los Angelesbe költözött, ahol a koncertezés mellett a Klasky Csupo animációs cégnél helyezkedett el grafikusként. 2004-től a Crew Creative-nál, 2005-től pedig a Cleopatra Recordsnál dolgozott művészeti igazgatóként. 2015-ben visszaköltözött Budapestre, és azóta is képzőművészként tevékenykedik.