Koenig Helmut kisebbségvédő aktivista, a rendszerváltás után köztisztviselőként a határon túli magyar közösségek humanitárius és NGO támogatásainak koordinátora. 1985-től az Erdélyt Támogató Egylet (ETE), majd 1990-től 1994-ig a Transylvania Caritas Egyesület alapító elnöke volt.
Az 1980-as évek elejétől figyelme, segítőkészsége mindinkább a terrror és nyomor sújtotta Románia 2,2 milliós szorongatott magyar kisebbsége felé fordult. Kezdeményézésére 1985 őszén fiatal civil önkéntesek egy csoportja konspiratív segélyszervezetet hozott létre Budapesten. A kezdetben mintegy 40 tagú aktivista kör, mely pár év alatt több mint 200 fősre duzzadt, nagy mennyiségű könyvet, Bibliát, gyógyszert, élelmiszert, ruhaneműt és tisztálkodó szereket csempészett Erdély falvaiba és városaiba, s emellett felkarolta a hontalanul Magyarországon bujkálni kénytelen romániai menekülteket. A hattagú Koenig család belbudati otthona ez időben nem csak segélycsomag-lerakatként szolgált s a rendszeres egyesületi üléseknek adott otthont, hanem hoszabb-rövidebb időre romániai menekülteknek is. A nyugati és magyar emigráns szervezetek segélyadományait továbbítva a rendszerváltásra az egyesület az Erdélyben legaktívabb konspirált magyarországi szervezetté nőtte ki magát, mely a humanitárius segélyezés mellett a kulturális értékmentésben is aktívan részt vett. (Lásd az S.O.S Transsylvania és a Pro Domo Dei akciók ismertetőit.)
1990 tavaszától az Egyesület Transylvania Caritas néven bejegyezve immár legálisan folytatta segélymunkáját, mind jobban kiterjesztve azt más határon túli – szlovákiai, ukrajnai, szerbiai – magyar közösségekre is. Koenig Helmut 1993-tól 2010-es nyugdíjazásáig a Határon Túli Magyarok Hivatalának és kormányzati utódszervezeteinek munkatársa lett, főként a humanitárius segélyek, a civil és egyházi szervezetek támogatásának feladatkörével megbízva. Az ETE és Transcar archív iratainak egy részét (mintegy 1,5 ifm) máig is otthonában őrzi. 2000-ben megvédett diplomamunkáját – lásd mellékelt szemelvényeit – a Wesley János Hittudományi Főiskola Szociális munkásképző szakán szintén az erdélyi segélymissziók történetéről írta.
