Nádosy Ferenc (1907-1990) orvos és evangélikus szamizdat szerző és –terjesztő volt. Zólyomban született 1907-ben, egy evangélikus házaspár gyermekeként, édesapja Nádosy Ferenc újságkiadó és Korcsek Márta volt. A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán tanult. 1934-ben diplomázott. Ezt követően Budapesten kutatóként és orvosként dolgozott több kórházban. 1944 szeptemberétől 1945 májusáig katonaorvos volt, a világháborús események során elfogták, ezt követően egy szovjet fogolytábor kórházában dolgozott Tecuciban. Hazatérése után a Veszprém megyei Tótvázsonyban helyezkedett el orvosként. Szamizdat szerzői és kiadói tevékenysége 1946-ban kezdődött. Az első nyílt összeütközés közte és a kommunisták között az 1949-es választások alatt történt. Bár tisztában voltak a várható negatív következményekkel, Nádosy és felesége egyaránt a Népfront ellen szavaztak, miután megjelentek a szavazatszámláló bizottság előtt a Tótvázsonyban tartott nyílt szavazás alatt. Röviddel ezután a rendőrség nyomozást indított Nádosy ellen, hivatás közben elkövetett visszaéléssel gyanúsították, de a vizsgálat abbamaradt, mert nem találtak ellene semmiféle bizonyítékot. Néhány héttel később elbocsátották orvosi állásából.
Nádosy Tótvázsonyból Szentalfára költözött, két és fél évig magánorvosként praktizált, majd Litérre helyezte át székhelyét. 1951-ben, miután az állami egészségügy az orvoshiány miatt nem talált megfelelő embert a Várpalota körzetébe, a megye vezető főorvosa megkereste Nádosy Ferencet újbóli alkalmazás céljából. Hosszú viták és egyeztetések után Nádosy egy feltétellel tért vissza az orvosi szolgálatba: az állami főhatóság a vezető főorvos aláírásával, pecsétjével, iktatószámmal ellátott dokumentumot állított ki, melyben pontosan rögzítették, hogy a marxizmus mely pontjait nem fogadja el, és velük szemben pontosan milyen álláspontot képvisel. Az irat ezen kívül biztosította Nádosy számára, hogy kizárólag orvosi ismereteire, és nem hitének megtagadására tart igényt az állam. Rövid várpalotai szolgálat után ismét általános orvos lett Litéren, ahol 14 évig dolgozott, a nyugdíjazásáig. Ezután Balatonalmádiba költözött. Itt töltötte élete utolsó éveit.
