Budapesten született. Édesapja rádió-műszerész volt, az államosításig egy kis rádiószaküzletet vezetett a Déri Miksa utcában. Általános iskolás korában egy ideig a Rádió Gyermekkórusában énekelt, kamaszkorától pedig a Nemzeti Színházban statisztált. 1966-ban érettségizett, 1967-ben felvették a Színművészeti Főiskolára. Két év után azonban átiratkozott az ELTE  bölcsész karának történelem szakára.

Az 1970-es évek elején barátai révén került a Kemény István szociológus köré csoportosuló fiatal kutatók társaságába. 1971-ben részt vett az első országos reprezentatív szociológiai cigánykutatásokban, Zala és Veszprém megye cigánytelepeit járta végig. Kemény biztatására szociológiai tanulmányokba kezdett, s az 1972-ben indult első nappali évfolyam hallgatója lett. Egyetemi évei alatt mindvégig aktív részt vállalt egy sor szociológiai terepkutatásban. 1978-ban diplomázott az ELTE bölcsész karának történelem szakán. Egy politikai baleset – falfirka – miatt hallgatói jogviszonyát felfüggesztették az egyetemen,  szociológiai tanulmányait így csak 1981-ben levelező tagozaton fejezhette be.

A hetvenes évek végétől nógrádi cigánytelepeken végzett felméréseket, és több más kutatásban is részt vett. A Kádár-érában mindvégig szabadúszó maradt; kezdetben függetlenség iránti vágyból, később mert ellenzéki tevékenysége miatt már amúgy sem kaphatott állást, s az útlevelét is bevonták. 1979-ben a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) egyik alapítója; a mozgalom az ő Déri Miksa utcai lakásukon tartotta éveken át havi nyilvános összejöveteleit. A szociológiai kutatások mellett egy sor ellenzéki kezdeményezésben is részt vett. 1984-ben, első gyermeke születésekor egy időre kivonta magát, de a rendszerváltás előtti években már ismét aktívan bekapcsolódott a demokratikus ellenzék kezdeményezéseibe. Alapítója volt a romániai menekültek felkarolására alakult Menedék Bizottságnak; amely civil szervezet szintén a lakásukon tartotta összejöveteleit. Kezdettől tagja volt még a rendszerváltás előtt indult első független érdekvédő szervezetnek, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ) is.

A rendszerváltást követő első parlament időszakban egykori SZETA-alapító társai, Solt Ottilia és Havas Gábor mellett dolgozott. 1993-ben egyike volt a Solt Ottilia által toborzott oktatóknak, akik a Wesley János Főiskolán a szociális munkás szakot létrehozták. 1999-től ismét szabadúszó szociológus lett, a terepmunka módszerek tanára, aki, ha teheti, máig is elkötelezetten kutatja az ország eldugott részeinek szegénysorait.