A Rendszerváltozás Gyűjtemény alapítója, Marelyin Kiss József, történész és szociológus 1953. február 24-én született Csepelen, Tökölön töltötte gyermekkorát, ahol az általános iskolát is végezte, majd Csepelen érettségizett. Visszaemlékezésében felmenőiről a következőket állítja: „igazi munkás–paraszt vegyes família; amiből az apai ágat adták a csepeli munkások, kizárólag a WM-féle nagyüzem alkalmazottai. De az az etnikai olvasat is igaz: egy „igazi” kelet-európai kevert családba született.” A középiskolát Csepelen végezte (1967-1971), Szigethalmon nevelőként, majd katonaságban töltött évek után 1973-ban kezdte el történelem-földrajz szakos tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Debreceni évei alatt „megválasztották a 13-15 fős tiszta fiúcsapat csoportvezetőjének, majd egy-két hónappal később évfolyamtitkárnak, megint jó félév múlva, 1975-ben már a kari KISZ (pragmatikus) titkára volt.” Az egyetemi éveinek ezen időszakát életrajzában a következőképpen idézi fel: „Úgy történt az átadás, hogy a ’68-as generáció jeles egyetemi tagjai (Nyizsnyánszky Ferenc, Gyarmati György, Kövér György, Gyáni Gábor, Krausz Tamás stb.) „ledobták” magukról a mozgalmárkodást; gyorsan leadták választott tisztségeiket s visszavonultak tanulmányaikba, karrierépítésbe; különösen, amikor megjelentek az újabbak és ifjabbak, a ’73-asok, a Ratkó korszak (1950–1956) életkori csoportjai. Akiknek egy csoportja vitte tovább és reformálni próbálta a „hivatalos” ifjúsági mozgalmat; ők lettek az „arctalan nemzedék”, a beat nemzedékhez képest kétségtelenül. Másik, egyre jelentősebb hallgatói rész nyíltan szembeszegült 1979–80-tól, be sem lépett a KISZ-be, a legszélesebben vett ellenzéki („másként gondolkodó”) kulturális-politikai csoportokkal keresett kapcsolatot. A nyolcvanas évek elejétől Debrecenben is megjelent az egyetemi diákellenzék, a másként gondolkodók és cselekvők; ismert arcai: Bari Károly (1952) költő, Csengey Dénes (1953–1991) író, politikus, Elek István (1955) közíró, politikus, Debreceni József  (1955) író, politikus. Ők már a politikai-társadalmi változások értelmiségi emberei.” 1978-ban kapta meg történelem-földrajz szakos diplomáját a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1978 és 1980 között ösztöndíjas tudományos gyakornokként dolgozott a KLTE BTK Marxizmus-Leninizmus Intézet Tudományos szocializmus tanszékén, majd ezt követően 1984-ig a Debreceni Orvostudományi Egyetem Marxizmus Intézetében oktatott (orvos)szociológiát, „de az átkerülés feltétele az volt, hogy Budapesten elvégzi az ELTE BTK Szociológiai Tanszék Várba kihelyezett intenzív 2 éves »tanfolyamát«, hivatalosan akkreditált posztgraduális képzését.” Ezen képzések és tevékenységek korszakára datálódik az ellenzéki érdeklődés kezdete, amelyben jelentős szerepet játszottak a szamizdat írások felfedezése, valamint szociológia szakos tanulmányai, ezen kívül megismerkedése több, a kulturális ellenálláshoz kapcsolható személyekkel. Az Orvosi Egyetem szociológia kurzusain többek között olyan témákat is oktatott, mint a deviancia, szegénység, amely kérdéskörök tárgyalásakor többek között Kemény István és Ferge Zsuzsa kutatásainak anyagát is megismertette a diákokkal – „adtam a kezükbe szamizdatot, megkérve, hogy ezzel ne szaladjanak a rendőrhöz, de úgyis tud róla”. A kulturális ellenállás fogalma ezen életpálya esetében, elsősorban a szociológusi és jelenkortörténeti munkássággal, a kutatott témák jellegével kapcsolatban fogalmazható meg, mégpedig úgy, hogy a tényfeltáró profiluknál fogva oppozicionális viszonyban állhattak a szocialista ideológiával, a hivatalos álláspontokkal.

1983-tól Márkus István ösztönzésére bekapcsolódott a Márkus és Fekete István vezette falukutatásba Homokmégyen, majd 1984-től átvette a vizsgálat vezetését. amelynek tagjai között kulturális (fél)ellenzéki résztvevők voltak: „Márkus igyekezett formalizáltabban működtetni ezt az ellenőrző, szervező központot; sokan megfordultak itt – Fekete István, Juhász Pál, Nagy Endre, Simon János, Szalai Júlia, Tausz Katalin, Závada Pál és még sokan mások. A homokmégyi és a dunapataji falukutató csoportok közt volt átjárás, Magyar Bálint és néhány embere átjött Homokmégyre, ahol Juhász Pál is „szolgált”. Egy alkalommal áthozta Szelényi Ivánt és munkatársát terepszemlére”. 1982 és 1987 között Homokmégyen készült falukutatói munka anyagaiból született a  Homokmégyi műhelytanulmányok című sorozat és az egyéb településeken végzett falukutatás, amelyhez a Jelenkutató Alapítvány is kapcsolódik. A Rendszerváltozás Gyűjtemény és az ellenzékiség szempontjából is rendkívül fontos időszak az 1980-as évek elejétől kezdődő intervallum, hiszen egyrészt a falukutatásban több ellenzékinek minősülő szakember is részt vett, így a kapcsolati rendszer révén is érintkezhettek az ellenzéki eseményekkel, másrészt pedig a gyűjtemény egyes részeinek dokumentumai a vidékkel foglalkozó szociológiai kutatásokhoz köthetőek.

1984-től ismét oktatott a Kossuth Lajos Tudományegyetem szociológiát, ez időszak alatt „a politikai rendőrség állandóan az egyetemen volt, már két főállású emberrel, s beépített ügynök- és jelentőhálózattal. Napirenden voltak a politikai-személyes viták.” Marelyin Kisst egyrészt már az egyetemi oktatása alatt, majd később a homokmégyi kutatás alatt is megfigyelték, családtagjait is beidézték, amelyet életrajzában így ír le: „[a] politikai rendőrség 1985-86 növelte a családi nyomást. (Feleségét rendelték be rendszeresen raportra, mit csinál a férje, ennek rossz vége lesz…)”. Ezt követően a 1987-től az MTA Történettudományi Intézetének Jelenkori osztályán tevékenykedett – „egy szellemi szanatórium volt, a pártaggyűlésekről azt hitte, ellenzéki lakásegyetemen van. Szabad, tiszta beszéd, tolerancia, még a vitákban is”. A Demény Pálról szóló monográfiát követően a Jelenkutató Alapítvány, illetve 1992-től a Politikai Tanulmányok Intézete Alapítvány (PTIA) munkatársa volt. A Rendszerváltozás Gyűjteményhez szorosan kötődő almanachsorozatokat 1988-től a MTA TTI-HVG Kiadó megbízásából készítették munkatársaival, azonban a sorozta helyett HVG választási különszámként adták ki. A későbbiekben azonban kötetekként láttak napvilágot mind a retrospektív, a koalíciós időszakot, mind az 1990-es évet feldolgozó almanachok.