Hanák Gábor (1944- ) történész, dokumentumfilm-rendező, közgyűjteményi szakember, a Cseh Tamás Archívum vezetője. Gimnáziumi tanulmányai elvégzése után, 1962-63-ban a Magyar Televízióban stúdiótechnikusi képesítést szerzett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakon diplomázott 1968-ban. Mintegy tizenöt éven át, 1969 és 1984 között a Magyar Televíziónál dolgozott, ahol a társadalomtudományi szerkesztőség élére került.

Televíziós működése alatt a történelmi ismeretterjesztés volt a fő feladata. Olyan portrék és sorozatok fűződnek a nevéhez, mint az Alattvalók és királyok, a Várak, törökök, a Rákóczi nyomában, A forradalmak kora, a Tudósklub, a Gólyavári esték. Fontos szerepet vállalt szerkesztőként a Krónika/Pergőtűz, valamint dramaturgként a Századunk filmjeiben is. Utóbbi munkálataiban még egyetemistaként kezdett közreműködni. Bokor Péterrel közösen mintegy 500 adást mutattak be 2006-ig.

Rendszeresen megszólaltatott a televízióban olyan jelentős történészeket, akik nem élvezték a pártközpont bizalmát (például Kosáry Domokost, Bónis Györgyöt, Fügedi Eriket, Szűcs Jenőt vagy Mályusz Elemért), és akik gyakran kibillentették az oktatásban bevett történeti narratívákat. A politikai irányítás azonban rendre beleszólt abba, hogy az elkészült anyagok közül mi kerülhetett adásba és mi nem. E produkciók története ezért a Kádár-korszak, az engedmények és tilalmak, cenzúra és nyilvánosság kapcsolatának históriája is.

A filmek bemutatására nem ritkán egy évtizedet kellett várni. Jellemző példa az Erdei Ferencről 1976–80 között készült portréfilm, mely 1986-ig maradt „dobozban”, vagy a Bibó Istvánnal 1971–75 között készült videóinterjú, amelynek bemutatására tíz év elteltével kerülhetett csak sor. A cenzúra kijátszása érdekében időnként apró trükköket igyekeztek alkalmazni: a Kosáry Domokosról készült filmet például úgy sikerült engedélyeztetni, hogy az MTA-elnök Berend T. Ivánról készült portréval együtt adták be a kérvényt. Még így is 1986-ig halogatták a Kosáry-film műsorra tűzését. Portréfilmjei közül nagy érdeklődést váltottak ki azok, amelyeket az 1956-os forradalom kulcsfiguráiról, így Donáth Ferencről, Losonczy Gézáról, Gimes Miklósról és Vásárhelyi Miklósról készített. 1956 visszatérő témája volt, forgatott az Ausztriában letelepedett magyar menekültekről is. A két világháború közötti időszak jelentős személyiségeiről is készített filmeket.

A televízió után a Budapest Filmstúdióba került, amit 1985-től 1992-ig vezetett. A Budapesti Filmstúdió az 1950-es évek végén alakult az egykori Híradó- és Dokumentumfilm Gyárban. A magyar mozgóképművészet megújításának egyik központi helyszíne volt, szinte minden jelentős magyar rendező forgatott itt különféle stílusokban, játék- és dokumentumfilmet egyaránt. Hanák a műhely vezetőjeként folytatta ezt a hagyományt, s a témaválasztás tekintetében is újszerű, tabukat döntögető alkotások készülhettek el. Egy példa a sok közül Elek Judit 1988-as Tutajosok című műve, amely az 1882-es tiszaeszlári per dokumentumai alapján készült és a magyarországi antiszemitizmus történetét járta körül. Amint az alkotó nyilatkozta a film elkészültének 25. évfordulóján, a forgatás során a Magyar Televízió kihátrált a produkció mögül. „Mindenki attól esett pánikba, mert volt egy ki nem mondott, de mindenki által tudott verdikt, Aczél és az akkori kultúrpolitika részéről, hogy: zsidók voltak, vannak, lesznek, de nem beszélünk róluk” – emlékezett Elek, hozzátéve, hogy a film megmentése Hanák Gábornak köszönhető, akinek segítségével végül elkészülhetett a mű.  

Hanák alkotótársával, Bokor Péterrel egyetemben úgy ítélte meg, az interjúk megmaradása nagyon fontos, hisz ezáltal nemcsak filmes nyersanyag, hanem a történeti kutatás számára hiánypótló forrásbázis is keletkezik. Olyan személyek történetei maradhatnak fenn, akik a szocialista érában nem kaptak lehetőséget tapasztalataik nyilvános megfogalmazására. Közben a filmkészítők rájöttek, hogy ugyan nem minden publikálható, de gyakorlatilag majdnem minden megörökíthető. Hanák egy interjúban elmeséli, sokszor okozott botrányt, hogy többet forgattak, mint amennyire egy-egy filmhez szükség lett volna. Volt olyan eset, hogy egy órás műsorhoz harminc órányi anyagot vettek fel. Az archiválás és az utókornak való megőrzés, egy videótár létrehozásának gondolata kezdett konkrét formát önteni.

A Krónika című sorozat 1983-as betiltását és a felvételek sorsának bizonytalanná válását követően erősödött meg az elhatározás: a nyersanyag nincs biztonságban a televízióban. A gyártási folyamat jellege, a tároló kapacitás és az archiválás szándékának hiánya miatt sok felvétel elkallódott, megsemmisült. Emiatt Hanák Gábor állandó munkatársa, Bokor Péter hathatós támogatásával komoly erőfeszítéseket tett egy videóarchívum létrehozására, melyet az 1980-as évek közepére sikerült életre hívni. A videótárnak 1986-tól az Országos Széchényi Könyvtár adott otthont, ahol Hanák 2009-ig volt a Történeti Interjúk Tárának (TIT) igazgatója.

Az interjúk készítését nagyban megkönnyítette Hanák személyes hitele, így sokan hajlandóak voltak a beszélgetésre. Az interjúzáshoz szükséges kutatói munkát a könyvtár Zárolt Kiadványok Tára is segítette, ahol minden szamizdathoz, minden Nyugaton megjelent irodalomhoz – kutatási engedély ellenében – hozzá tudtak férni az interjúkészítők, miután Juhász Gyula főigazgató a nyolcvanas évek végén külön gyűjteménnyé nyilváníttatta. A TIT-ben az első filmes felvételt Haraszti Sándor özvegyével készítették 1985-ben, majd Vásárhelyi Miklós, Kallós Zoltán, Kende Péter, Méray Tibor is a kamerák elé ült. Az interjúzás során Hanák és munkatársai hangsúlyozták, hogy a felvételek az utókornak és nem a nagy nyilvánosságnak készülnek, így az alanyok kényesebb témákról is szabadabban beszéltek. Ennek megfelelően az anyagok jelentős része csak az interjúalanyok vagy a hozzátartozók külön engedélyével kutatható.

Jórészt Hanák Gábornak köszönhető az is, hogy a Szabad Európa Rádió és a BBC Magyar Osztályának archívumát – mindenekelőtt a forradalom két hetének rendkívül gazdag anyagát – az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik és tették kutathatóvá. A forradalom időszakának felvételei ma már online is hozzáférhetők a Történeti Interjúk Tára közreműködésével folyó Magyar Október elnevezésű projekt révén a www.magyaroktober.hu honlapon.

Hanák 1992-től a Magyar Mozgóképkincs Alapítvány vezetője is volt. Az alapítvány az Interjútár munkáját a mai napig támogatja. Eközben az alapítástól, 1993-tól egészen 1997-ig a Duna Televízió alelnöki tisztét is betöltötte.

A Századunk narrátora a sorozat készítésének utolsó tíz évében Cseh Tamás volt, akivel még a hetvenes évek első felében kerültek kapcsolatba és barátság alakult ki közöttük. A kétezres évek elején kezdték el digitalizálni az énekes pályafutásának dokumentumait, melyeket a dalnok édesanyja közreműködésével gyűjtött össze az évtizedek során. Cseh Tamás halála után Hanák Gábor vezetésével folyamatosan bővülő, az életműre és a korszakra vonatkozó összehasonlító kutatásokat egyaránt lehetővé tévő, interdiszciplináris archívummá álltak össze ezek a változatos formátumú anyagok, először a Széchényi Könyvtár, később a Nemzeti Levéltár, majd a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft (MANK) égisze alatt.