1926. szeptember 5-én született Herenden, 2008. március 2-án halt meg Budapesten.

néprajztudományok kandidátusa, Kossuth-díjas táncfolklorista, koreográfus

Tanulmányait a budapesti egyetemen kezdte szabadbölcsész szakon. 1951-ben néprajz-muzeológus oklevelet szerzett, Ortutay Gyula, Vargyas Lajos, Tálasi István, Vajda László tanítványaként. 1966-ban doktorált.

1951-től a makói, a kőszegi, és a balassagyarmati múzeumokban dolgozott néprajzos-muzeológusként, 1952-től a Népművészeti Intézet néptáncgyűjtő részlegének vezetője lett. 1959-től a Magyar Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának munkatársa, 1970-től a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának munkatársaként dolgozott. 1974-től az MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa volt. 1983-88 között a Néptáncosztályt vezette.

Kutatásai a magyar és az európai táncfolklór földrajzi-történeti összehasonlító vizsgálatára irányultak. Martin Györggyel szoros barátságban együttműködve rendszeresen gyűjtött néptáncot, így ő is hozzájárult a 20. század második felének hagyományőrző, népművészeti mozgalmának támogatásához. Kutatásairól rendszeresen publikált. Emellett táncot tanított, az 1960-70-es években részt vett a német, a holland, a svéd néptáncmozgalom szervezésében. A magyar és nemzetközi néptáncmozgalom meghatározó egyénisége volt.