Juhász Ferenc (1928–2015)

1928. augusztus 16-án született Bián, egy Budapest környéki magyar–sváb faluban. Első verseskönyve 1949-ben jelent meg. 1950-től a Magyar Írószövetség választmányi és elnökségi tagja lett. 1951. december 1-jétől 1974-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjeként működött. 1951-ben Apám című verséért megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát. Ezután azonban költészete hamar tartós támadások tárgya lett. Az irodalmi élet konfliktusai és a magánélet tragédiái sikerrel keveredtek mind a társadalmi életben, mind pedig az alkotásban.  1954 óta olyan egyéni alkotói világot alakított ki, amely a neoavantgárd kereteit ugyanúgy szétfeszíti, mint a posztmodern irodalmi poétikáját. 1956 forradalmát és annak leverését Budapesten élte át. 1957-től egyre mélyebb depresszióba süllyedt, s kórházba került. 1963-ban bekapcsolódott az Új Írás című folyóirat szerkesztésébe, melynek 1974-től 1991-ig főszerkesztője volt. 1975–1976-ban Nobel-díjra terjesztiették elő. 1973-ban újra Kossuth-díjban részesült (arany fokozat). 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja lett.