Perneczky Géza Keszthelyen született 1936-ban. Zenét és művészettörténetet tanult Budapesten. 1962-től a Képzőművészeti Kiadó munkatársa volt, különböző napi- és hetilapok kritikusaként dolgozott, művészeti tárgyú tévéműsorokban működött közre, modern és kortárs művészetelméleti tárgyú könyveket írt. Mindemellett konceptuális művészeti praxist folytatott. 1970 óta Kölnben él és dolgozik.

Emigrációjának története érzékelteti talán legjobban a rendszerhez fűződő viszonyát: a Németország Szociáldemokrata Pártja meghívta egy művészetpedagógiai konferenciára. Beadta a kérelmet, és szolgálati útlevelet kapott. Perneczky akkor az Élet és Irodalom hetilap munkatársa volt. Nemes György főszerkesztő azzal adta át neki az útlevelet, hogy magasabb helyről üzenik: nem haragszanak meg, ha nem jön vissza az útról, sőt a családtagjai sem kerülnek hátrányos helyzetbe. A főszerkesztő a maga részéről még azt tette hozzá, hogy mivel fiatal, tehetséges és nőtlen, biztos benne, hogy sikerülni fog.

Emigrációja után Perneczky folytatta konceptuális művészethez kötődő tevékenységét, ám hamarosan kiábrándult a galériarendszer elitista működésmódjából. Ekkoriban ismerkedett meg az alternatív művészeti kiadványok világával, ami élhető párhuzamos univerzumnak mutatkozott számára. Csatlakozott az akkortájt szárba szökkenő nemzetközi küldeményművészeti hálózathoz, amely az aktív részvétel mellett gyűjtésre, majd archívumalapításra ösztönözte. Az évek során a mozgalom aktív teoretikusává vált. Emellett évtizedekig rajzot tanított egy gimnáziumban, művészetelméleti, festészeti, fotó- és konceptuális művészeti, vizuális költészeti tevékenységet folytatott, és művészkönyveket adott ki. Műveit számos kiállításon mutatták be Európa- és Amerika-szerte.