Filozófus, festőművész. A húszas évek elején mint kereskedősegéd részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1928-tól 1930-ig, kizárásáig Kassák Lajos Munka-körének tagjai közé tartozott. Ezt követően Justus Pállal és Partos Pállal együtt a magyarországi illegális munkásmozgalomban kialakult oppozíció egyik vezéregyénisége lett.

A 30-as évek elejétől rendszeres hallgatója volt a Schmitt Jenő Henrik nyomdokaiban járó, Kepes Ferenc által vezetett gnosztikus kör előadásainak. 1931-1932 során két ízben, néhány hónapig Németországban tartózkodott: Berlinben Korschnál, Frankfurtban az lnstitut für Sozialforschungban folytatott tanulmányokat.

1933-ban már szűknek érezte a marxizmus elméleti kereteit. Tábor Bélával és Békefi Zoltánnal a freudizmussal és a jungianizmussal kezdtek foglalkozni, azok művészeti vonatkozásaival együtt. Bécsi tanulmányútjuk alkalmával a zsebében talált Lenin-röpirat miatt a rendőrség kommunista ügynöknek nézte, így egy hét vizsgálati fogság után Párizsba toloncolták. Itt egy éven keresztül együtt lakott barátjával, Vajda Lajossal.

Hazatérése után a szociológia, a marxizmus, a pozitivizmus és pszichoanalízis kritikáját fejtette ki Tábori Bélával közösen írt könyvében (Vádirat a szellem ellen, Bibliotéka, 1936). 1937-ben jelent meg A hit logikája – Teocentrikus logika című művének első füzete (a második csak halála után látott napvilágot).

Több tanulmányt írt ebben az időben (Megjegyzések a marxizmus kritikájához, A tudományos szocializmus bírálatához, A mammonizmus természetrajzához, Adalékok a halmazelmélet kérdéseihez, Nietzsche, Biblia és romantika), ezek is csak halála után jelentek meg nyomtatásban.

1939-ben a zsidótörvényeket provokációnak érezve belépett a zsidó hitközségbe. 1940-ben néhány hónapig munkaszolgálatot teljesített, de tüdőbaja miatt leszerelték. 1944 tavaszán Auschwitzba deportálták, 1945 januárjának végén szabadult.

1945 őszén Hamvas Bélával és Tábor Bélával közösen megindították a „csütörtöki beszélgetések” sorozatát, a radikális szellemi újrakezdés reményében. Ezek Táborék lakásán rendezett, nem hivatalos rendezvények voltak (Szabó mozgalmi álneve AO volt, ami a korschi Anti-Organisation terminus rövidítése).

1946 és 1948 között, ugyancsak magánlakásokon fiatalok számára zártkörű szemináriumokat tartott különböző tárgykörökből: pszichológia, értékelmélet, jelelmélet, prizmatika (esztétika – etika — logika hármas egysége), a halmazelmélet kritikája, nyelvmatézis, mozgalomelmélet.

1946 folyamán megjelent a Művészet és vallás c. tanulmánya (Mouseion évkönyv), valamint az Irodalom és rémület (Válasz Kenyeres Imrének) c. tanulmánya (Diárium 1946. 1. sz.). 1948-tól visszavonult.

1954-ben kezdődött képzőművészeti tevékenysége. Kalliográfiáit filozófiája kiegészítésének tekintette. Az 1956-os forradalom után elhagyta az országot. 1957-től 1961-ig Brüsszelben élt, 1962-től haláláig Düsseldorfban. Kalligráfiái ez alatt az idő alatt és azóta is számos kiállításon szerepeltek. Képeit belga, svájci, német, magyar múzeumok és magángyűjtemények őrzik.