Soros György 1930-ban született jómódú, vallástalan, pesti zsidó polgárcsalád második fiaként. Apja: Soros Tivadar, bohém természetű, művésztársaságot kedvelő ügyvéd, aki az első világháború orosz frontján hadnagyként harcol, majd fogságba esve kalandos hányattatásokkal jut haza Szibériából. Itthon csakhamar megházasodik, két fia születik (Pál és négy évvel ifjabb öccse: György), s a Kossuth tér egyik Duna-parti bérpalotájába költözve ügyvédi praxisba kezd. Peres ügyekkel azonban nem igen vállalja túl magát, a négytagú család inkább öröklött ingatlanjavaiból és tőkejárandóságaiból él. A családfő kedvtelésből egy eszperantó lapot is kiad, kortárs művészeket és írókat támogat, többek közt József Attilát. Az 1940-es évekre – e sajátos életforma s a zsidótörvények következményeként - a korábban jómódú család már csaknem minden tartalékát feléli.
A német megszállás és a nyilas terror idején a 14 éves Soros György a Berzsenyi Gimnázium negyedikes diákja. Édesanyja kezdetben egy nyaralóban bujkál, ám a szomszédok feljelentik, és hamis alibivel csak nehezen tudja kimenteni magát. Férje ezek után egy szállodában rejti el, ám két kamasz fiút továbbra is a közelében tartja. A sok helyre bejáratos, jó fellépésű ügyvéd a hamisított menleveleket kiállító „Mosodából” számos rokont és ismerőst lát el papírokkal, próbálja menteni, akit csak lehet, s a túlélés e kényszerű köznapi fortélyaiba néhány mentőakció erejéig fiait is beavatja. A háború és a holokauszt e szörnyű végjátéka, kisebb kalandvágyó fia emlékeiben mindezekért furcsa mód élete egyik „legboldogabb éveként” rögzül.
A háborút követően még két gimnáziumi osztályt végez, majd 1947-ben apjával egy eszperantó konferencia ürügyén Bernbe megy, s onnan már egyedül tovább Londonba. A tizenhét éves kamasz ettől fogva önálló életet él, s a maga lábán próbál megállni. (Bátyját csak 1954-ben, szüleit 1956 őszén látja viszont, amikor a „szakaszosan” kivándorló család, közel egy évtized múlva újraegyesül Amerikában.) Kezdetben alkalmi munkákból, segélyekből tengődik, írói, újságírói terveket dédelgetve, majd egy év múlva a London School of Economics diákja lesz. Gondolkodását itt főként két neves és nagyhatású professzor formálja: Friedrich Hayek, a neoliberális közgazdász, és Karl Popper, a neopozitivista filozófus. Diplomamunkáját „A tudat terhéről” (The Burden of Consciousness) írja, konzulensként Poppert kérve fel, bár ez ügyben mindössze kétszer találkoznak. (Kapcsolatuk csak jóval később válik szorosabbá, mikor az idős mester egykori tanítványa meghívására 1994-ben, még előadást is vállal Közép-Európai Egyetem új alapítású prágai fakultásán.)
Diplomavédése (1952) után Soros György több cégnél is szerencsét próbál üzletkötőként, míg végül a londoni Singer és Friedlander Befektetési Banknál horgonyoz le. Jövedelme és előmenetele ígéretesen alakul, pár év alatt szívós munkával – bevándorló létére – tisztes közép-osztályi szintre küzdi fel magát. Mindez azonban kevés, hogy Anglia egy életre magához kösse. 1956 tavaszán a sikervágy Amerikába csábítja, ahol időközben szintén Nyugatra emigrált mérnök bátyja várja.
A huszonhat éves „self-made man” New Yorkba érkezve jó érzékkel célozza meg a pénzpiaci karrier „gyorsliftjeit”, s a következő öt-hat év konjunktúrája mind magasabbra röpíti. Eleinte főként olajrészvények adásvételével foglalkozik, de ez az üzletág a szuezi válság elültével mindinkább jelentőségét veszíti. Szerencsére az újabb „boom” sem várat magára sokáig: az európai részvénypiac látványos felfutása a Nyugat-európai Szén és Acél Egyezmény, majd a Közös Piac létrejöttével. A tengerentúli nagybankok és befektetők lázas versengésbe kezdenek a nagy tömegben piacra dobott, friss európai részvény-pakettekért, nem akarván kimaradni az „Európai Egyesült Államok” gazdasági starthelyzetének kivételes magas hozamaiból. A fiatal, agilis bevándorló „óvilági” tereptapasztalataival és merészen eredeti felismeréseivel csakhamar az európai részvények legbefolyásosabb amerikai szakértője lesz – bár utólag nagyon is önkritikusan ítéli meg egykori szerepét („Vakok közt félszemű a király!”). Legnagyobb tanácsadói sikereit 1959 és 1961 közt aratja a Dreyfuss Fund, a J. P Morgan és más amerikai érdekeltségek látványos tőzsdei tranzakcióival. 1961-re, alig harminc évesen, már többszörös dollármilliomos.
1963 és 1966 között, mikor a a konjunktúra kissé alábbhagy, néhány visszavonultabb év következik életében. Bár a tőzsdével továbbra sem szakít, komoly ambíciókkal ismét a filozófiába mélyed  egyetemi disszertációját próbálván önálló elméletté fejleszteni. („A Failed Philosopher Tries Again”), Ezen újabb szellemi kalandnak és identitáskeresésnek egy házasság, két gyerek s az üzleti siker minden korábbinál csábítóbb kihívásai vetnek véget. Ezúttal ugyan beéri belföldi – amerikai – értékpapírokkal, de egyre nagyobb tétekben játszik, s tőzsde-ügyleteihez immár maga szervez mind újabb társult alapokat, „hedge fund”-okat. (Ez utóbbiak alapelvét utóbb alapítványai szervezésében is sikerrel alkalmazza.) 1966-ban 100 ezer dollárral módszeresen megteszteli az amerikai kötvénypiac lehetőségeit. A kedvező eredményt egy sor újabb befektetési társulás (First and Double Eagle Fund, Soros Fund, Quantum Fund) gründolásával igyekszik kiaknázni, saját tőkerészét - osztaléka és menedzseri díja visszaforgatásával - a sokszorosára növelve. E látványos sikerszériára végül a Quantum Fund létrehozása teszi fel a koronát. A nemzetközi tőzsdepiac máig egyik legjelentősebb invesztoraként jegyzett alapot 1969-ben négymillió dollárral a Holland-Antillákon jegyezteti be. A társulás alaptőkéje már az első húsz év alatt több mint kétmilliárd dollárra, részvényei értéke jó négyszázszorosára nő. Közben hasonló mértékben gyarapszik Soros magán-vagyona is. Önálló tőzsdei vállalkozásának több mint egy évtizedes, szívós erőfeszítései mindinkább beérnek: 1979 és 1982 között megnégyszerezi tőkéjét. Immár elég pénze van, hogy a profitkényszer napi zsarnokságán lazítva időnként  karitatív vagy közhasznú „spekulációval” is megpróbálkozzék. Ennek jegyében indul meg az évtizedfordulón nem kevésbé merész „filantróp” pályafutása, melynek mérföldköveit - tőzsdei tranzakciók és befektetési alapok helyett - mind újabb adományok és alapítványok jelzik majd.
Legelső, máig működő „anyaalapítványát”, az Open Society Fundot még 1979-ben, New Yorkban jegyezteti be. Ekkor már közvetlen kapcsolata van egy sor emberi jogi és humanitárius szervezettel, így az Amerikai Jogőr (American Watch) aktivistáival. Frissen gründolt alapítványával elsőként Dél-Afrikában próbálkozik, évi száz egyéni ösztöndíjat felajánlva a Fokvárosi Egyetem szegény sorú fekete diákjai javára. De a program nem váltja be reményeit (az egyetem az adomány jó részét „rezsiköltségek” címén „lenyeli”), s ezért újabb támogatásra érdemes ügyeket keres. Személyes közvetítések, hazai és emigráns kapcsolatai révén ez időben figyel fel a közép-kelet-európai térség autonómia mozgalmaira: a Szolidaritás, a Charta ’77 s a magyar demokratikus ellenzék 1981 decembere után mind politikailag, mind egzisztenciálisan nyomasztó szükséghelyzetbe jutott belső „disszidenseire”. Üzleti kapcsolatait latba vetve sikerül megszerveznie, hogy Nyugat-Európa és az USA egyetemi kutatóintézetei évről-évre meghívjanak egy-két tucatnyi lengyel, cseh és magyar ellenzéki értelmiségit, ösztöndíjaikat az Open Society Fund révén maga fedezi. Két-három éves tapasztalatai azonban arról győzik meg, hogy pusztán ezzel az eszközzel aligha lehet érdemben előmozdítani a hőn remélt kelet-európai változásokat, mi több a nyugati meghívások csak még inkább politikai gettóba szorítják, elszigetelik kedvezményezettéit. Így jut végül 1983-ban arra az elhatározásra, hogy kísérletképpen egy legalizált kulturmecenaturát hoz létre Magyarországon. Új tervét, lélektani háttérként, magánélete új fordulatai is ösztönzik: második házassága, költözése új, Long Island-i otthonába stb.
Az 1984 májusában Budapesten bejegyzett MTA-Soros Alapítvány a New York-i tőzsdepiaci befektető első sikeres közhasznú magánintézménye volt az egykori kommunista táborban, évekkel megelőzve a hasonló pekingi, moszkvai és varsói irodák megnyitását, majd a közép-kelet-európai térségben az 1990-es évek során létrehozott kiterjedt alapítványi hálózatát.
A rendszerváltás évadján, ami sokban igazolni látszott a kelet-európai nyitást ösztönző sok éves aktivitását, Soros újabb közhasznú vállalkozásba kezdett. Közép-Európai Egyetemének tervét elsőként 1989 nyarán a dubrovniki műhelyvitákon egyeztette a térség egy sor prominens tudósával és szakértőjével, majd párhuzamosan három helyszínen: Varsóban, Prágában és Budapesten megkezdte a CEU tanszékeinek felállítását. Varsóban szociológiai, Prágában művészettörténeti intézetet hozott létre, de várakozásaiban csalódva, ezeket pár év múltával felszámolta; Budapesten viszont számos bölcsész és társadalomtudományi tanszék mellett többek közt menedzserképző iskolát alapított.)
A térségben ugyan még az ezredforduló után is aktívan jelen volt alapítványaival, a Nyílt Társadalom Intézettel és regionális – például Roma felzárkóztatási – programjainak sorával, ám a hidegháború lezárultával filantróp tevékenysége súlypontját mind inkább Afrikára, Ázsiára és Amerikára helyezte át. Hosszú élete során a világ számos morális, humanitárius, pénzügyi és politikai válsághelyzetében hallatta szavát, miközben néhányat maga is előidézett, így korábban az angol font, a francia frank és a japán jen tőzsdei árfolyamának megingatásával. „Sikereim a pénzpiacokon – írja egyik könyvében – a legtöbb embernél nagyobb önállóságot tesznek lehetővé számomra. Ezt azonban igyekszem egy olyan világ érdekében hasznosítani, amely a mostaninál nyitottabb, igazságosabb és egyenlőbb esélyeket kínál majd valamennyiünk számára.”Soros Györgyöt jó ideje már a világ 30 legvagyonosabb embere közt tartják nyilván, bár az utóbbi pár évben magánvagyonának mintegy két-harmadát világszerte közcélú programok, jogvédő és filantróp intézmények sorának adományozta. Noha személyét a világ számos országában nacionalista és populista politikusok, kormányok évtizedek óta ádázul támadják, ő maga közel kilencven évesen is eltökélt védelmezője látszik lenni a demokratikus alapelveknek, az emberi jogoknak s a társadalmi igazságosságnak.
Soros Györgynek az 1980-as évektől számos interjúkötete és könyve jelent meg magyarul,  angolul, többek közt: A lehetetlen megkísértése (1991) Ő a Soros! (1995) A pénz alkímiája (1996) és: The Alchemy of Finance (1987), Soros on Soros (1995) The Crisis of Global Capitalism: Open Society Endangered (1998), The Age of Fallibility (2006) The New Paradigm for Financial Markets: The Credit Crisis of 2008 and What It Means (2008). My Philanthropy (2012) The Tragedy of the European Union (2014).