Mindszenty József (1892-1975) esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása, bíboros. 1915-ben Szombathelyen szentelték pappá, majd a zalaegerszegi gimnázium hittantanára lett. Az 1918-19-es forradalmak idején letartóztatták, a Tanácsköztársaság alatt internálták. 1919 őszétől ismét Zalaegerszegen plébános. 1944 tavaszán püspökké szentelve a veszprémi egyházmegye élére nevezték ki. Mivel üldözötteket mentett és szót emelt a Dunántúl hadszíntérré változtatása ellen, 1944 őszén a nyilasok Sopronkőhidára hurcolták. Szabadulása után visszatért Veszprémbe, majd 1945 őszén esztergomi érsekké szentelték. Konzervatív egyházfőként kezdettől szemben állt a kommunista hatalmi törekvésekkel, tiltakozván az 1947-es választási csalások, majd az egyházi iskolák államosítása ellen. 1948 karácsonyán letartóztatták, megkínozták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. 1955-ben börtönbüntetését megszakítva az ÁVH a Nógrád megyei Felsőpetényben tartotta szigorú házi őrizet alatt. 1956. október végén katonák és felkelők egy csoportja kiszabadította, és Budapestre kísérte. November 3-án este rádióbeszédet mondott. Másnap a szovjet támadás hírére az USA nagykövetségére menekült, hol menedékjogot kapott. Tizenöt év múlva egy, a Vatikánnal kötött titkos megállapodás nyomán végre elhagyhatta az amerikai követséget, és Nyugatra ment. 1973-ban a pápa lemondásra szólította fel prímási tisztségéből. Ezután világjáró körútra indult az amerikai magyar emigráció központjaiba. Élete utolsó éveit Bécsben töltötte, ott halt meg 1975. május 6-án. Az ausztriai Mariazellben temették el, hamvait csak a rendszerváltást követően, 1991-ben hozták haza az esztergomi bazilikába.