Gyürey Vera pedagógus és filmtörténész, aki jelentős érdemeket szerzett a magyar filmes örökség megőrzésében és felújításában. Mivel pékként dolgozó édesapjának saját üzlete volt, a kommunista rezsim osztályellenségnek bélyegezte, ami Gyürey gimnáziumi és később egyetemi tanulmányainak folytatásakor nehézséget okozott. Magyar irodalom és nyelvtan szakos középiskolai tanárként diplomázott, és az 1960-as évek első felétől a József Attila Gimnáziumban dolgozott hosszú évtizedeken keresztül. A családtörténet dacára ő maga kommunistává vált: az iskolában a KISZ vezetőjeként nem rokonszenvezett a normatörő viselkedéssel és nem habozott fellépni ellene. Kenedi János, aki diákként ekkoriban nyíltan rokonszenvezett az 1956-os forradalommal és később a demokratikus ellenzék az egyik legjelentősebb alakjává vált, úgy emlékszik, Gyürey említett minőségében felszólalt az ellene politikai céllal megrendezett gimnáziumi “perben”, aminek következtében eltanácsolták a középiskolából.
Gyürey úttörő szerepet vállalt a filmtudomány tanításának középiskolai bevezetésében. Az 1960-as évek közepén támogatásával és vezetésével a József Attila Gimnáziumban filmklub szerveződött és sokat tett a filmesztétika tananyagba való beemelése érdekében is. 1985-ben Nemeskürty Istvántól, a Magyar Filmintézet vezetőjétől meghívást kapott egy középiskolai tanárok részére tartandó filmesztétikai kurzus vezetésére. Gyürey a filmek világához nemcsak egész életén át tartó szenvedélyes érdeklődése s szakmai pályafutása köti, hanem házastársa, a rendező Szabó István is, akivel 1961-ben keltek egybe.
Mielőtt a Filmintézet munkatársi köréhez csatlakozott volna, Gyürey pedagógusként is nevet szerzett. Király István irodalomtörténész és kultúrpolitikus felkérését elfogadva az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a pedagógia módszertanát oktatta magyar nyelv és irodalom szakos hallgatóknak. Emellett a kulturális minisztériumban ugyanezen terület referenseként számítottak rá, később pedig az Országos Pedagógai Intézetben (OPI) látott el hasonló feladatokat. Az 1970-es évek végétől Gyüreyt a magyar irodalom tankönyvek megújítására irányuló törekvések egyik legelkötelezettebb támogatójaként tarthatjuk számon, aki emiatt szembekerült a keményvonalas kommunistákkal, többek közt a fentebb említett Király Istvánnal. Az évekig elhúzódó viták felőrölték erejét, így Gyürey végül felmondott az OPI-nál és a Filmintézetnél helyezkedett el.
Az intézetben hamar tudatosult számára, az anyagok megőrzése és felújítása sürgető feladat. Az 1980-as évek közepén a filmek archiválásával foglalkozó szakemberek világszerte hasonló problémákkal szembesültek, ugyanis ekkorra datálható a celluloid filmtekercsek „elöregedésének” és gyors minőségromlásának kezdete. Gyürey nagy mennyiségű dokumentumfilmet megmentett azáltal, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban működő Történeti Interjúk Tárának adományozta a felvételeket. 1987-ben a Filmintézet élére Marx József került igazgatóként, Gyürey pedig igazgató-helyettesként munkálkodott mellette.
A rendszerváltozás után, 1990-ben átvette a Magyar Nemzeti Filmarchívumra átkeresztelt intézet vezetését és két évtizedig igazgatóként irányította azt. Ez idő alatt nagy hangsúlyt helyezett a dokumentum- és játékfilmek, régi filmhíradók technikai felújítására. Többek közt olyan klasszikusok újultak meg, mint Fábri Zoltán 1955-ös Körhinta című alkotása. Mindemellett a némafilmes állomány gyarapodása is nagy mértékben az ő erőfeszítéseinek köszönhető.