Festőművész. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1954 és 1960 között, Pap Gyula és Bernáth Aurél voltak a mesterei. Művészete a realista tradícióban gyökerezik. Pályája kezdetén a szürnaturalizmus és Rembrandt, később a pop, a konceptualizmus és a hiperealizmzus volt hatással festészetére, mindezeket a hatásokat eredeti módon építette be egyéni hangú festői életművébe. Műveinek tematikáját meghatározza fotókhoz, könyvekhez és dokumentumokhoz fűződő reflektív viszonya, amit történelmi, társadalmi témák megjelenítésére használ, következetesen ragaszkodva a festői megformáláshoz. 1968-ban és 1969-ben szerepelt az Iparterv-csoport kiállításain. 1974-ben a berlini DAAD Künstlerprogram ösztöndíját nyerte el, 1976-ban végleg letelepedett az NSZK-ban. Németországi periódusában a művészet identitásának kérdése foglalkoztatja. 1982-től az esseni egyetem professzora. Művei szerepeltek a velencei biennálén (1972, 1976, 1990), és a kasseli Documenta 6 kiállításon (1977). Jelenleg Berlinben és Budapesten él és dolgozik. Díjai: Német kritikusok díja (1976), Kossuth-díj (1998), Prima díj (2014).