Rudolf Sikora 1946 április 17-én született Zsolnán (Žilina). A Kreatív Művészet Egyetemén tanult 1963–1969-ben. Első ízben 1970-ben állították ki műveit a fiatalok galériájában. A „normalizáció” időszaka jelentősen korlátozta őt abban, hogy kiállíthassa képeit. Az elkövetkező években főleg alternatív körökben folytatta tevékenységét. Ő maga számos művészeti összejövetelt és eseményt kezdeményezett (1. Nyitott műhely, A művészeti változások pozsonyi bajnoksága, Albumok…). Alkotásai a konceptuális gondolkodásból és egy újfajta érzékenységből eredtek. Sikora az emberi létet igyekezett felfedezni. A főbb ihletforrásai között voltak térképészeti, ökológiai, kozmológiai kiadványok, valamint az idő, az űr, vagy a civilizáció. Megkísérelte alkotásait az építészet nyelvére is átültetni. Az 1990-es évek óta újra saját mesterműveire támaszkodik, s ismét a festést részesíti előnyben. Ebben az időben fordult az önelemző utazás felé, hogy feltérképezze önnön létezésének mélységeit. Az utóbbi években a szuprematizmus hatása alá került, különösen Malevics művészete inspirálta, mellyel Sikora már régóta „művészeti párbeszédet” folytat.