Bodor Ferenc (1941–1994) könyvtáros, kultúrtörténész, publicista, építészeti és iparművészeti szakíró volt, a Kádár-kori magyar értelmiség egyik egyedi alakja. 1959 és 1961 között tanult az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjában, 1961-ben középfokú könyvtárosi diplomát szerzett. 1961–1962-ben fizikai munkás. 1961-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult, 1964-ben félbehagyta tanulmányait. 1964 és 1967 között statisztálásból és műszaki fordításból élt. 1967 és 1972 között a budapesti 114. Postahivatal hírlapkézbesítője. 1973-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola könyvtárosa. Számos tanulmányt írt a modern és a kortárs iparművészetről és a magyar környezetkultúráról. Megszervezte a Főiskola nyitott szellemi műhelyének a Tölgyfa Galériát, melynek 1986-tól haláláig a vezetője volt. A Galériában több kiállítást, vitafórumot és művészeti estet rendezett. 1986-tól az Iparművészeti Főiskola Vizuális Nevelési Központjának vezetője. 1988-ban elvégezte a főiskola Formatervezési Szakmenedzserképzőjét, diplomamunkája a hétköznapi kultúra és a tervezés viszonyával foglalkozott. Meg akarta írni a régi budapesti szállodák történetét is, előrehaladott betegsége miatt azonban ezt már nem tudta végrehajtani.
Bodor fontosnak tartotta a népművészeti örökség ápolását, az eltűnőben lévő népi kultúra emlékeinek megörökítését. Részt vett a Fiatal Népművészek Stúdiója által szervezett eseményeken. Az általa szerkesztett
Nomád nemzedék (1981) című könyv bemutatja a magyar értelmiségi fiatalok népi kultúra iránti érdeklődését. 1992-től haláláig az
Ökotáj című folyóirat egyik szerkesztője volt. Bodor érdeklődési a polgári világra is kiterjedt. Elsősorban a tárgyi kultúra, a mindennapi élet és annak színterei foglalkoztatták. Az alternatív formák megörökítése, az alternatív életmód propagálása közvetett módon szembeállította őt a rendszer hivatalos ideológiájával. Bodor Ferenc gyűjteményeinek java része közintézményekbe került. 1995–1996 során leveleit, levelezőlapjait és fényképeit a Nemzeti Múzeum, XIX. századi fotógyűjteményét a Néprajzi Múzeum, a korabeli formatervezést reprezentáló technikai eszközeit az Országos Műszaki Múzeum, könyvei zömét a Lónyay utcai Református Gimnázium, kávéházi és presszós fotó- és kéziratanyagát a Magyar Kávéház Alapítvány vette át.