1955-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán nyomottanyag-tervezés-textil szakon. 1959-1962 között a Komplex Textilstúdióban dolgozott, függönyöket, egyedi szöveteket tervezett. Pályája kezdetétől sokat rajzolt. A hatvanas évek elejétől ironikus, burjánzó formákat alkalmazó grafikákat készített. A vonalas, csipkeszerű rajzolatokat az évtized végén átülteti eredeti műfajába, a textilbe.

Első gyapjútűzéses technikájával készített faliképét, az Életfát a Textil falikép 68 c. kiállításra készítette 1968-ban. Ezen a kiállításon léptek fel először csoportosan a textilművészet radikális megújítását célzó alkotók, a magyar tértextil mozgalom, amelynek egyik vezéralakja lett. Műfaj-megújító törekvésükben nem álltak egyedül: a képzőművészetben az Iparterv és a Szürenon, a zenében az Új Zenei Stúdió, a filmművészetben a Balázs Béla Stúdió fiataljai tűztek hasonló célokat maguk elé.

A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége textilszakosztályának vezetőségi tagjaként jelentős szerepe volt a textilművészet intézményeinek megújításában, a szombathelyi textilbiennálék és a velemi textilműhely létrehozásában. Szenes szellemi és gyakorlati szervezője volt az új mozgalomnak, amely a textilművészet technikai és formai megújításán túl a konceptuális művészet, a land art, az installáció magyarországi elfogadtatásában is jelentős szerepet játszott.

Az általa kifejlesztett gyapjúhímzés technikával tárgyértelmezéseket hozott létre (Ami korábban használati tárgy volt, most dísz, Hideg ellen általában). Az 1977-es velemi műhelyben készült Cella (Enteriőr, exteriőr) installáció konceptuális korszakának egyik fő műve. Egy szűk cella, benne ágy, asztal, szék, a falak és tárgyak zsákvászonnal borítva, az egyik falat teljesen elfedi egy tájban álló, a szoba felé hátat fordító alak fotója.

A 70-es évek végén több, a műfaji határokat átlépő csoportos kiállításon (Textil a textil után, 1979; Textil, textil nélkül, 1979) fotómunkákat mutatott be. A nyolcvanas évek közepétől szinte kizárólag grafikával foglalkozott, kisméretű "ikonosztázisain" egyedülálló, képzelet- és érzelemgazdag világot teremtett.

A hazai művészet történetében nem csupán művei – a gyapjútűzések, rajzok, textilmontázsok, papírkollázsok – játszanak kiemelten fontos szerepet, hanem a ház is, ahol élt. A Virágárok utca 6/b. a huszadik század második felében a magyar kulturális élet egyik mítikus színhelyét jelentette . A ház nyitott légkörének kialakításában és fenntartásában – férjével, Erdély Miklóssal együtt – pótolhatatlan szerepe volt.

Habár soha nem számított a hivatalos kultúrpolitika vagy a politikai rendszer nyílt bírálójának, jelentős szerepet játszott abban, hogy a hatalom által kártékonynak tartott kulturális tendenciák gyökeret verjenek Magyarországon. Szenes a politika által "nyugati, burzsoá" kultúrának tartott, konceptuális és tájművészet magyarországi úttörői közé tartozott. Az a választása, hogy a kultúrpolitika vakfoltjára eső textil-művészetet tegye az alkotói kísérletezés terepévé, demonstrálta ezen művészi tendenciák médiumfüggetlenségét és emancipálta az iparművészetet.

Elismerései: 1974: Munkácsy-díj; 1986: érdemes művész. 1993-tól haláláig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.