Tamási Miklós a nyolcvanas években járt gimnáziumba, s mint annyi kortársa, nehezen illeszkedett be a kései Kádár-korszak világába. A tanulás nem érdekelte, öntörvényű, bár nem lázadó fiatal volt, az érettségiig többször iskolát váltva, nehezen jutott el. A Kaffka Margit Gimnázium így is fontos helyszín volt számára: a padláson lévő kis fotólabor magányában érezte jól magát. Itt hívták elő Szepessy Ákos barátjával a lomtalanításokon talált fényképeket. “Bizonyára a Kádár-kor szürkesége elől menekültem a régi idők emlékeibe. Már attól is másnak éreztem magam, hogy a nagymamámnál volt zongora. Apám 1956-ban műegyetemista volt, s azokról az időkről szívesen is beszélt. Nagyon érdekelt ez a kor, bizonyára hősinek gondoltam, mert az akkori bőrdzsekijét hordtam, ami alig jött rám, és egy Ecserin vásárolt 56-os Kossuth-címeres kitűzőt is viseltem” - emlékezett 2016-ban a HVG-nek.
A rendszerváltozás környékén már inkább a politika érdekelte. 1988 tavaszán belépett a Fideszbe, de mivel nem találta elég radikálisnak a pártot, inkább a Krassó György-féle Magyar Október Pártot választotta. Részt vett Duna-körös tüntetések szervezésében, és gyógyszereket csempészett Romániába, egy svájci jótékonysági szervezet küldeményeit.
Az 1956-os forradalmat ábrázoló fotók felkutatása valóságos szenvedélyévé vált, s ez a rendszerváltozás után csak tovább fokozódott. 1992-93 körül bekapcsolódott a “Műegyetem 1956” Alapítvány munkájába, ahol a forradalomban részt vett egykori műegyetemistákkal interjúzott. Így jutott el Beke Tiborhoz, akit 1956 után hat évre ítéltek el, fotógyűjtés miatt. Mint Tamási elmondta, Beke “Teucher Józseffel állt kapcsolatban, aki a forradalom alatt a Hunnia Filmgyár gyártásvezetőjeként koordinálta az operatőrök munkáját. Teucher Józsefből persze bűnbakot csináltak, aki az imperializmus kiszolgálójaként népellenes dokumentumfilm készítésére buzdított. Beke – aki ekkor 23 éves volt - vele együtt próbált fotóanyagot gyűjteni a forradalomról, hogy nyugatra csempészve publikálják, lássa a világ, ez egy demokratikus forradalom volt.” Beke története megrázta Tamásit, és további ösztönzést adott a fényképes örökség feltérképezéséhez. A Budapest Főváros Levéltárában tárolt periratokban utánanézett Beke fényképanyagának, s meg is találta azt.
Hegedűs B. Andrást, az 1956-os Intézet alapító-igazgatóját is felkereste Tamási, s javasolta, hogy gyűjtsenek fotókat a forradalomról. Hegedűs támogatta az ötletet, így Tamási, amellett, hogy leveleket írt elfekvő képek reményében a forradalomban érintetteknek, nekifogott az 1957-es sajtó átnézésének, hátha árulkodó városképekre bukkan. Valóban, talált egy fotót, melyen 1956 nyomai felfedezhetők, a kép forrásaként pedig az UVATERV úttervező vállalatot nevezte meg a lap. Az akkor privatizált éget felkeresve még megtalálta a raktárban a bedobozolt fotógyűjteményt, mintegy 150.000 kitűnő minőségű felvételt, melyek közt sok 1957-ben vagy 1958-ban készült. Saját pénzből ekkor beruházott egy szkennerbe, s digitalizálta az anyag egy részét. A Városháza Könykiadóval próbált megegyezni az anyag kiadásáról, de nem sikerült. A két éves katonai szolgálat véget vetett ennek a történetnek.
A rendszerváltozást követően alkalmi munkákból élt, volt többek közt motoros postás, képkeretező, bútorszállító. 1992-ben fél évet Krakkóban ösztöndíjjal lengyelül tanult, majd beiratkozott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem lengyel szakára. Egy újabb féléves varsói tartózkodás után azonban otthagyta a szakot, nem diplomázott. Bizonyos szintű lengyel tudása azonban később jó szolgálatot tett: amikor az Open Society Archives (OSA) megkapta a Szabad Európa Rádió hagyatékát, azok feldolgozásához kerestek munkatársakat, és a lengyel anyagokat 1999-ben Tamásira bízták. Innen került át a Centrális Galériához kiállításrendezőnek. Közben, 2006-ban a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tipográfus szakán szerzett diplomát.
Az OSA-ban munkaidejének túlnyomó részét a Fortepan gondozásával töltötte: ez egyfajta informális támogatást is jelentett az OSA részéről. Tamási azonban nem szeretett volna az intézmény terhére lenni: 2015-től kilépett és csak a Fortepanra összpontosít. Az apró irodát 40.000 Ft-os bérleti díj ellenében az I. Kerületi Önkormányzat biztosítja. A fenntartási költségek mérséklésében nagy szerepe van a lelkes önkénteseknek és támogatóknak.
Tamási a Fortepan mellett olyan kezdeményezések és programok egyik ötletgazdája és szervezője, melyek jelentősen hozzájárultak, hogy a budapesti fiatalok megismerjék lakókörnyezetüket és a helyszínekhez kapcsolódó történeteket. Így 2011 óta minden évben megrendezik a
Budapest100 programsorozatot, melynek keretében vezetett túrák során bejárhatók máskor zárt lakóházak vagy kevésbé ismert kerületek. 2014-ben a
Csillagos házak projekt keretében a budapesti zsidóság 1944-es kényszerlakhelyekre költöztetése kapcsán váltak épületek emlékhellyé szerte a városban, szembesítve az utókort e terhes örökséggel.
Tamási 2017-ben felkerült a Res Publica, a Google, az International Visegrad Fund és a Financial Times által összeállított "New Europe 100" listára, featuring "individuals from Central and Eastern Europe who are changing the world and improving people’s lives with ideas that scale up in the digital world."
