Ordass (Wolf) Lajos magyar evangélikus püspök volt. 1901-ben született Torzsán. Teológiai tanulmányait Budapesten, Sopronban és Wittenbergben folytatta. 1924-ben avatták fel lelkésznek. 1931 és 1941 között Cegléden, majd 1941 és 1945 között Budapesten, a kelenföldi evangélikus gyülekezet lelkésze volt. 1944. március 19-én a német megszállás elleni tiltakozásul magyarosította nevét Wolfról Ordassra. 1945. szeptemberben a bányai evangélikus egyházkerület vezetőjének választotta. Ordass három éve vezette már az egyházkerületet, amikor az Államvédelmi Hatóság Gazdasági Rendőrsége 1948. augusztus 23-án házkutatást tartott nála, őrizetbe vették, kihallgatták, majd hazaengedték. Szeptember 8-án azonban újból letartóztatták, és az uzsorabíróság október 1-jén deviza bűncselekmény vádjával két év fegyházbüntetésre ítélte. A politikai vezetés azért folyamodott rendőri és jogi eszközökhöz, mert megítélése szerint az állam és az evangélikus egyház küszöbön álló „megegyezésének” mindenekelőtt Ordass állt az útjában. A püspök azonban nem volt hajlandó lemondani a hivataláról, mert őt az egyház népe helyezte oda, s meggyőződése szerint e választói bizalommal önkényesen nem élhet vissza, még fenyegetésre vagy kényszer hatására sem. Tisztségét mégis elveszítette, mégpedig két hónappal az 1950. májusi kiszabadulása előtt, amikor a politikai rendőrség által megfenyegetett és megfélemlített egyházi külön fegyelmi bíróság – egy az eljárási szabálytalanságok miatt egyébként törvénytelen eljárás keretében – elmozdította őt püspöki hivatalából. 1956-ig visszavonultan élt, amikor az Egyházak Világtanácsának Központi Bizottsága és az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőinek Galyatetőn tartott augusztusi tárgyalásai nyomán 1956. október legelején rehabilitációja megtörtént. 1956. november 3-án vette át újra hivatalát az időközben létrehozott Déli Evangélikus Egyházkerület élén. E püspökségét 1958 júniusáig viselhette, amikor egyháza kényszernyugdíjazta. Félreállítása ezúttal végérvényes volt, többé nem térhetett vissza az evangélikus egyházvezetés soraiba.

Ordass inkább példateremtő püspök volt, mintsem korszakalkotó: Nem is lehetetett az, hiszen a kommunista diktatúra keretei között aktív püspöksége mindösszesen 4,5 évig tartott-tarthatott. Azt is töredékesen, két rövid időszakban (1945–1948 és 1956–1958) gyakorolhatta. Élete utolsó 28 évét börtönben (1948–50), vagy félreállítva (1950–1956 és 1958–1978), kényszer nyugdíjasként, az aktív egyházi szolgálattól elszigetelten töltötte. E közel három évtizedben azonban különleges konfliktus helyzetet teremtett, s mind az egyházi, mind a pártállami vezetőknek sok fejtörést okozott az a tény, hogy Ordass mindemellett két hatéves cikluson át tagja volt a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) elnökségének. Az elnökségi üléseken azonban egyszer sem vehetett részt, kivéve azt a két nagygyűlést, amikor a lutheránus világszervezet elnökségébe beválasztották.