Elbert Márta (1950- ) gyártásvezető, szerkesztő, riporter, producer, a Fekete Doboz videó-folyóirat egyik alapító-szerkesztője, a magyar és kelet-európai rendszerváltás eseményeinek dokumentálója.
Már gyerekkorában eldőlt, a filmezés lesz választott pályája, iskola helyett rendszeresen moziba járt, visszaemlékezése szerint mindent megnézett, már tíz évesen a filmek rabja lett. Szülei közgazdasági technikumba íratták, szűcsmester apja szerette volna üzletét lányának átadni, ő viszont semmi affinitást nem mutatott e mesterség iránt.
1970-ben került a Filmgyárba produkciós pénztáros gyakornokként, ami a ranglétra alját jelentette, mégis akkoriban nagy szó volt a filmkészítés e zárt világba bekerülni. Igen nagy hatással volt rá, hogy testközelbe, sőt, munkakapcsolatba kerülhetett a kor ünnepelt színészeivel, akiket korábban csak a mozivásznon láthatott, csodálhatott. A stábbeli hierarchiát mindig is érzékelte, kezdetben főként annak hátrányait megtapasztalva, de mindezért kárpótolta, hogy színészekkel néha alkalma nyílt komoly beszélgetésekbe elegyedni. A filmgyári ranglétrán idővel egyre feljebb jutott, s végül vagy húsz évig dolgozott felvétel- illetve gyártásvezetőként.
1973-ban a tv-műsorok főosztályára került. A Filmgyáron belül létrejött majd önállósult Balázs Béla Stúdió (BBS) főállású felvételvezetője lett. A BBS legendás korszaka volt ez, s Elbert Márta maga is ott volt egy sor fontos filmek születésénél. Dokumentum- és játékfilmekben egyaránt közreműködött Sándor Pál, Mészáros Márta, Schiffer Pál, Gazdag Gyula, Tarr Béla és más neves rendezők munkatársaként. Munkájában a dokumentumfilmes szakmai felelősségének leginkább azt tartotta, hogy „kellő távolságtartással és rendkívül szigorú szerkesztéssel sikerül-e valamit végigvinni vagy sem”. Kétszeri elutasítás után 1979-ben végül felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola gyártásvezetői szakára.
A közösségi életet, a forgatások hangulatát így idézi fel egyik interjújában: „1973-ban készült Najmányi László ’A császár üzenete’ című filmje. Ebben körülbelül 150 ingyen statiszta szerepelt, akiket én és Kőszegi Ábel a környező nemzetközi KISZ-táborokban toboroztunk össze. Jó sok fekete és más színesbőrű statisztánk lett! Vicces, hogy semmi pénzből csináltunk egy 50 perces játékfilmet. Halász Péter, Rajk László, Breznyik Péter, Eörsi István és szinte a teljes akkori ellenzék szerepelt ebben a filmben. Visegrádon sátrakban laktunk. Ezzel párhuzamosan Elek Judit ’Istenmezején’ című filmjének forgatásán is dolgoztam. Gyakran pendliztem Nógrád megye és Visegrád között. Egyik nap hajnalán Istenmezején megvettem 150 tojást, darabját 50 fillérért és mire a szereplők és a stáb tagjai Visegrádon felébredtek, sütöttem nekik egy gigantikus rántottát. Szóval, ez volt a Balázs Béla Stúdió igazi hőskora.”
Ezen éveket mozgalmas időszakként élte meg, mikor már az is nagy élmény volt, hogy hasonló érdeklődésű és gondolkodású emberek közt lehetett, házibulikat rendeztek, nagy társasági életet éltek, s emellett persze keményen dolgoztak is, munkaidejük napi 8 óránál sosem ért véget: „A kötelesség- és felelősségtudat megkeményített. Fizikailag is megterhelő; egész nap rohangálsz és persze szellemileg is, hiszen semmit sem szabad elfelejtened. De nagyon jó iskola volt, mivel megtanított keményen dolgozni. Kicsit sajnálom, hogy nem írtam naplót. Hihetetlen történetek estek meg a filmek készítése során. Volt olyan is, hogy egyszerre dolgoztam egy játék- és egy dokumentumfilmben.” Közben az ELTÉ-n szociológiát tanult, ami a dokumentumfilmek témái és szakértői révén amúgy sem volt idegen világ számára.
A cenzúra persze a filmkészítők munkáját is megkeserítette. A BBS-ben utócenzúra volt, nem a forgatókönyvet, hanem az elkészült filmet cenzúrázták. Elbert így idézte fel ennek mikéntjét: „Megtörtént jó néhányszor, hogy a filmfőigazgató belügyesei éjszaka kimentek a laboratóriumba, elrabolták a negatívot és a munkakópiát, majd bezárták a Báthori utcai főcenzori hivatal egyik széfjébe. És attól kezdve a film már nem is létezett. Úgy gondolom, a videó feltalálása nagy mértékben hozzájárult a szocializmus bukásához. Ugyanis ez tette lehetővé, hogy politikai manipuláció nélkül be lehessen mutatni az eseményeket. A kelet-európai rendszerek bukásában őrült nagy szerepe volt a média felszabadulásának.”
A szabadabb légkörben a BBS-ben készült filmek, a feldolgozott témák, a közreműködő ellenzékiek többnyire a megtűrtek táborába tartoztak, az állambiztonsági szervek éber figyelme alatt: „A BBS-ben ’76-ban készítettük a ’Cséplő Gyuri’-t. A film rendezője, Schiffer Pál sem volt éppen az elvtársak kedvence, hát még a film írója, Kemény István. Nyilvánvaló volt, hogy a belügy állandóan szemmel tart bennünket. Mindenhová követtek, és amikor Pasaréten a musztereket vetítettük, a különös urak rendszeresen megjelentek fönt a vetítő gépházában.”
Elbert Márta neve utóbb a Fekete Doboz videó-folyóirattal is összefonódott. A Fekete Doboz a lakásán alakult meg Jávor István, Lányi András, Ember Judit és Vági Gábor részvételével. Elbert a ’Cséplő Gyuri’ forgatásán ismerte meg Jávor Istvánt, aki a film fotósa volt. Jávor vetette fel neki, hogy van egy videokamerája, kezdjenek el forgatni: „Ha valakinek akkor volt egy videokamerája, az olyan volt, mintha ma egy műholdja lenne. Az övé középes nagyságú kamera volt, amihez egy 8-10 kilós felvevőegység csatlakozott. Több, mint egy éven át ez volt a Fekete Doboz összes felszerelése.” 1990-ben otthagyta a BBS-t és ettől fogva teljes állásban a Fekete Doboznak dolgozott. Elbert közel 130 film elkészítésében vett részt szerkesztőként, riporterként, producerként. Emellett 1994-ben a Fekete Doboz „Roma Média Iskoláját” is megalapította, tíz éven át annak tanára volt. Az 1990-es évek közepén a politikai témájú filmezést felváltotta a szociológiai tárgyú témák feldolgozása. Időközben a gyártói oldalról átkerült az érdemi filmalkotó oldalra.
