Erdélyi Zsuzsanna, 1921. január 10-én született Komáromban.

1940-44 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, magyar-olasz-filozófia szakon. 1944-48 között a Külügyminisztérium sajtóosztályán dolgozott, 1951 és 1955 között a Népművészeti Intézet külső munkatársa volt. 1953 és 1963 között a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjában dolgozott Lajtha László munkatársaként. Az 1950-60-as években Lajtha Lászlóval nyugat-magyarországi falvakban gyűjtött vallásos népénekeket és hangszeres népzenét. Erdélyi Zsuzsanna végezte a szöveges adatok le- és feljegyzését, Tóth Margit pedig a népzenei anyagért felelt.1964 és 1971 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának munkatársa volt.1972-74 között elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem valláskritikai tagozatát, azért, hogy gyűjtőútjai során ne legyenek konfliktusai a hatóságokkal. Ez segítette számára a gyűjtőmunkát, de ennek ellenére is folyamatos megfigyelés alatt állt Magyarországon és Erdélyben is. Gyűjtőútjai során sokszor bújkált, de gyűjtőmunkáját nem adta fel és évtizedeken keresztül jegyezte le a népi imádságokat a szocializmus időszakában. 1971-től 1987-ig a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa volt.

Politikai okok és megélhetési nehézségei miatt lett foklórgyűjtő-és kutató. Legfontosabb könyve, az először 1974-ben megjelent, Hegyet hágék, lőtőt lépék…, amely archaikus imádságokat tartalmaz, több kiadást élt meg (1970-ben az Új írás és a Vigilia, 1972-ben az Élet és irodalom is cikkeket közölt Erdélyi Zsuzsa munkájáról). A kötet előszavát, az 1947 és 1950 februárja között vallás-és közoktatásügyi miniszter, folklorista Ortutay Gyula írta. Erdélyi Zsuzsanna az első archaikus imát 1967 decemberében gyűjtötte. Az archaikus imádságok elnevezés is tőle származik, és az 1970-ben a Néprajzi Társaság előtt már így mutatta be az általa gyűjtött szövegeket. Munkássága inspirálta a lengyel, szlovén, imagyűjtemények kiadását és az orosz vallásos népénekek magyarra fordítását. Gyűjtőmunkája azért egyedi és páratlan, mert bemutatta a magyar szájhagyományban fennmaradt apokrif /archaikus népi imádságok műfajtörténeti párhuzamait, nyelvi, poétikai sajátosságait, felhívta a figyelmet a középkori kódex-irodalom és a szóbeliség kapcsolatára, ezek európai kapcsolatrendszerére. Utalt az imaszövegek mindennapi gyakorlatára, amely a szocializmus időszakában is fennmaradt és tovább élt minden tiltás ellenére. 2015. február 13-án halt meg.