Kemény István (1925–2008) magyar szociológus volt. 1944-ben részt vett a németekkel szembeni ellenállási mozgalomban. 1947–1948-ban a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa. 1948 és 1957 között középiskolai tanár. 1955–1956-ban angyalföldi iskolák szegény sorsú gyerekeit, családjait vizsgálta, tapasztalatairól kétszer előadást tartott a Petőfi Körben. Az 1956-os forradalom alatt aktív tagja volt az Értelmiség Forradalmi Bizottságának. 1957-ben négy év börtönre ítélték az 1956-os forradalomban való részvétele miatt, 1959-ben szabadult. A Közgazdasági és Jogi Kiadó, majd az OSZK munkatársa lett, 1963-tól részt vett a KSH által koordinált társadalmi rétegződés-kutatásban. 1969 és 1971 között az Akadémia Szociológiai Intézetének munkatársa. Kutatásai során foglalkozott a szegénység, a cigány lakosság és az állami gazdaságok vezetőivel, melyek tabutémának számítottak a szocializmusban. 1971-ben elvesztette állását, ezután magánszemináriumokat tartott, és álnéven folytatta kutatásait. 1977-ben Párizsba emigrált. 1978 és 1981 között a Maison des Sciences de l’ Homme, majd 1983 és 1990 között az École des Hautes Études en Sciences Sociales oktatója. A Magyar Füzetek szerkesztője, 1980 és 1990 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. 1990-ben hazatért Magyarországra.