Fodor Tamás (1942-) rendező, színész, az Orfeo Studio és a Studio K alapító tagja.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar–pedagógia szakon 1965-ben. Amatőr színészként kezdte pályafutását. Az egyetemi évek alatt az Egyetemi Színpadon szerzett gyakorlatot az Universitas együttes amatőr színészeként, rendezőjeként, melynek egyben alapító tagja is volt.
Az Egyetemi Színpad az ELTE BTK-n alakult meg, tagjai javarészt a hallgatókból verbuválódtak. Az Universitas Együttes 1961-től a Színpadon belül amatőr színházi csoportként működött. Az együttes az egyetemi és a színházi életben is meghatározó szerepet töltött be. A hatvanas évek első fele volt a sokszínű, több műfajt felölelő repertoárral dolgozó Universitas legendás korszaka. Igyekeztek nem a nemzetközi fővonalba tartozó darabokat választani, illetve rendhagyó feldolgozásban bemutatni a műveket. A nemzetközi fesztiválokon is jól szerepeltek. Fodor színészdiploma megszerzésére saját bevallása szerint tudatosan nem törekedett, attól tartott, a képzéstől játéka merevvé és sablonossá vált volna.
Fodor engedéllyel rendelkező előadóművészként önálló estekkel is járta az országot. Olyan művészek verseit is előadta, akik nem tartoztak a kultúrpolitika által támogatott alkotók közé, bátran válogatott az 1968-as diákmozgalmakkal, a maoizmussal rokonszenvező fiatal költők műveiből. Visszaemlékezése szerint ezen alkalmak többet jelentettek puszta versmondásnál: „Egy autokratikus rendszerben, ahol nem látszanak világosan a meneküléshez, a kijárathoz vezető utak, viszont erősek az elhallgatások, a gyötrő lefojtások, minden vers mozgósít valamire.” A második önálló est után az Egyetemi Színpad irodalmi estjeit szervező és egyben Fodort mentoráló Surányi Ibolya lakásán megjelent a budapesti pártbizottság agitprop titkára, és felháborodva közölte vele, az est ellenőrzése miatt napok óta verseket kell olvasniuk. Fodorék büszkék voltak: versolvasásra bírták a párttagokat. Az 1960-as évektől Fodor emellett több színházban szerepelt és rendezett, így a József Attila Színház, a Radnóti Színház elődjének, az Irodalmi Színpad, később a Szolnoki Szigligeti Színház előadásaiban. Televíziós műsorvezetőként, film-, tévé-, rádiós színészként is ismertté vált.
Önálló munkássága 1969 után kezdődött, ekkor Bálványos Huba tanár meghívására került kapcsolatba a Képzőművészeti Főiskolán megalakult Orfeo Bábegyüttessel. Az együttműködés a készülő első produkcióban való részvétellel indult, végül Fodor az Orfeo megkerülhetetlen kulcsfigurájává és alapemberévé vált: 1971-ben megalakította a csoporton belül a színjátszó társulatot Orfeo Stúdió néven, amelynek utódja az Orfeoból 1974-ben kivált Studio K lett.
Az Orfeoban csoportosuló fiatalokat egy baloldali alapú rendszerkritikus attitűd, a művészeti ambíciók és a társadalmi cselekvés szándéka, a mindennapokban kiüresedett közösségi lét tartalommal való megtöltésének vágya kötötte össze. Az Orfeo Studiót témaválasztásában, formanyelvében az újítás jellemezte. Az első előadásuk, az Etolie (1971) a forradalmiság eszmei és gyakorlati kérdéseit feszegette, a sokat emlegetett Vurstli (1972) című produkciójuk a kisember és a hatalom viszonyát járta körül.
1972-ben robbant ki az úgynevezett Orfeo-ügy: az együttest a sajtóban és a pártszervek felől is támadás érte, az ellenséges, nyugati ideológiák terjesztése mellett főleg a közösség erkölcsileg züllöttnek kikiáltott életmódját támadták. Az ügyészség végül a több mint három hónapos vizsgálat lezárultával nem emelt vádat, de a következmények e nélkül is súlyosak voltak: az Orfeo együtteseit kitiltották valamennyi művelődési házból. Malgot és Fodor rendőrhatósági figyelmeztetést kapott „csoportos összejöveteleken hangoztatott társadalomellenes nézeteik miatt”.
A Studio a Malgot István vezette bábegyüttessel való szétválás után 1974-től Studio K néven folytatta működését, ugyancsak Fodor vezetésével. Az alkotóműhelyben olyan nagy jelentőségű darabok születtek, mint a legendás Woyzeck (1977) Georg Büchnertől, Genettől a Balkon (1979), a szintén Büchner-darab Leonce és Léna (1980).
A Studio K és saját ars poeticájáról Fodor így nyilatkozott egy interjúban: „Sémaellenes vagyok. Akár a Stúdió K is példa rá. Különböző időszakaink ellenére ugyanaz jellemezte az alkotásainkat: mi sosem ábrázoltunk, sosem interpretáltunk, hanem léteztünk. Utáltuk, ma is utáljuk a kategorikus fogalmakat meg a tolerancia hiányát. A művészetben és az emberi viszonyokban is.” Fodor számára az alkotómunkában rendkívül fontos, hogy szabadon formáló közösségekben dolgozhasson. A csoportos alkotás, az alkotó emberek közötti személyes, intim viszony megteremtése úgy véli, nélkülözhetetlen a színházhoz.
Fodor Tamás 1974-től máig a tagok által épített házban él, a pilisborosjenői kommuna egykori lakhelyén. Mi lesz ezzel az örökséggel? – teszi fel az Orfeo csoport című dokumentumfilm végén a magát házmesternek tituláló színész-rendező a pilisborosjenői ház udvarán. Az Orfeo-örökség fontos része az épület és minden, ami benne van, de ettől persze, ahogy ő is utal rá, sokkal többet jelent.
Fodor Tamás mai napig aktív munkásságát Jászai Mari-díjjal (1988), a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel, kilencszer a Magyar Színikritikusok díjával ismerték el.