Szőnyei Tamás a Külkereskedelmi Főiskolán végezte tanulmányait, azonban már akkor szenvedélyesen érdeklődött a könnyűzene és az újságírás iránt. A diploma megszerzése után önkéntes gyakornokságot vállalt egy gyári lapban és részt vett a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) egyéves újságíróképzésén. Zenei újságírói karrierje egy a Magyar Ifjúságnak, a KISZ hetilapjának címzett levéllel indult, amelyben a Beatrice együttessel szembeni bánásmód – a zenekar albumjának betiltása – ellen tiltakozott, illetve szót emelt a zenei új hullám elfojtásával szemben. Szőnyei interjújában felidézte, hogy attól tartott, levele nem kerül nyilvánosságra. Ezért levelében arra s felhívta a szerkesztők figyelmét, hogy ha nem közli az újság, az úgy fog tűnni, mintha megpróbálnák elkerülni a nyilvános vitát a kérdésről. Az 1980-as években a KISZ magatartását/politikáját az alternatív kulturális színtér irányába mutatott óvatos nyitás jellemezte és ezt bizonyítani is akarták: a Magyar Ifjúság valóban leközölte a levelet. A levél megjelentetése nem maradt reakció nélkül. A szerkesztőket és Szőnyeit elárasztották válaszlevelekkel, amelyek között mind ellenséges, mind pedig támogató hangvételű írások is előfordultak, azonban az olvasók összességében szimpátiájukat fejezték ki. Szőnyei így került először kapcsolatba az underground szcéna olyan szereplőivel, mint például az író Kőbányai János.
A Magyar Ifjúságnál Szőnyeit a zenei rovat szerkesztője, Mola György támogatta, aki Szőnyei cikkeit rendszeresen közölte, kezdve az említett 1981. októberi levéllel. Szőnyei az elsők között volt, aki rendszeresen és pozitív hangszínben írt az új hullám zenei stílusáról. A lap egy cikket sem utasította el, azonban Mola Györgynek néhány esetben meg kellett küzdenie a szövegek közléséért. Szőnyei nem volt egyedül törekvéseivel, Sebők János és Czippán György szintén úttörői voltak a zenei új hullám népszerűsítésének. Írásaikkal hozzájárultak a korabeli zeneipar kritikájához és rendszeresen tudósítottak szubkulturális eseményekről az Ifjúsági Magazin számára. Az Ifjúsági Magazint (IM) szintén a KISZ jelentette meg, de mivel havilap volt, nem tudott olyan gyorsan reagálni az eseményekre, ahogyan a Magyar Ifjúság tette. Mindazonáltal az IM kedvezően írt az új hullám egyik kulcsfontosságú eseményéről, a Fekete Bárányok Fesztiválról (1980): a Beatrice előzenekarként lehetőséget biztosított a Bizottság együttes számára, hogy több tízezer fiatal előtt bemutatkozzon.
Szőnyei számos újságban és magazinban közölt írást az 1980-as évektől napjainkig. Egy évig a Népszabadság alkalmazta, majd 1987-től a lap 1989-es megszűnéséig a Magyar Ifjúság munkatársa volt. Szőnyei közreműködött szerzőként az Artpool Letter szamizdatban, illetve a legalitás határán álló Poptika és a Polifon magazinban is. Az Artpool Lettert szerkesztő Klaniczay Júlia és Galántai György művész és archivista házaspár kapcsolatban állt Szőnyei Tamás testvérével, Györggyel, így Szőnyei Tamás néhány cikke György közvetítésével jelent meg a periodikában 1983 és 1984 között. A későbbiekben is megmaradt jó viszonyuk. Folyamatos együttműködésük egyik eredménye, hogy Szőnyei posztergyűjteményét az Artpool digitalizálta és bármikor hozzáférhető a kutatóközpontban. Klaniczay és Galántai, valamint Szőnyei György is a politikai rendőrség megfigyelése alatt állt, Tamás maga azonban nem vált célponttá. Mindössze néhány aktában bukkan fel, akkor is csak mellékes figuraként. Napjainkban Szőnyei Tamás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában dolgozik, valamit szerzője a politikai rendőrség és kulturális színtér kapcsolatáról írt, széles körben ismert és hivatkozott kötetnek, a
Nyilván tartottak: titkos szolgák a magyar rock körül 1960-1990 című könyvnek.