Mészöly Miklós (1921–2001) író Szekszárdon született, itt is érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán szerzett doktori diplomát. 1944–1945-ben frontkatona volt, szerbiai fogságba esett. 1945-től munkás, majd 1947–1948-ban Szekszárdon lapszerkesztő. 1948-tól Budapesten élt. 1949-ben feleségül vette Polcz Alaine pszichológust. 1951–1952-ben a Bábszínház dramaturgja, 1956-tól szabadfoglalkozású író.

Első regénye Az atléta halála címmel előbb franciául jelent meg, majd 1966-ban magyarul és németül is.  Ezt egy sor markánsan fegyelmezett, modern és eredeti mű követte: a Saulus (1968), a Pontos történetek útközben (1970), a Film (1976) és a Megbocsátás (1984). Friss és újfajta szemlélet jellemzi esszéköteteit is: A tágasság iskolája (1979),  Érintések (1980). Életműve gerincét novellák, elbeszélések, kisregények alkotják. E mellett több publicisztika-, dráma- és mesekötete is megjelent. Művészi stílusa fő jegyei: a tömörítés, a távolságtartó narráció, a formai fegyelem és a filozófiai beállítottság.

Az 1970-es, 1980-as években aktív részt vállalt a magyar irodalmi és közélet fórumain is, így például az Írószövetség, a József Attila Kör s a Mozgó Világ folyóirat körüli szenvedélyes vitákban és a Magyar Soros Alapítvány 1984-től induló irodalmi mecenatúrájának értékelvű alakításában. Független szelleme, megingathatatlan erkölcsi tartása sokaknak imponált, s a rendszerváltás előtti években alkalmassá tette a különböző nemzedékek s a más-más értékrendű írói, értelmiségi körök – így a nép-nemzeti és a polgári demokratikus ellenzék – közötti  közvetítésre. 1990-től a Magyar Írószövetség elnökségi tagja, majd a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke lett. Életében több írónemzedék szerzői vallották mesterüknek, így Nádas Péter, Esterházy Péter, Balassa Péter, Márton László és Darvasi László.