Sáska Géza (1947-?) oktatáskutató, a demokratikus ellenzék tagja, a szamizdat-terjesztés aktív résztvevője.
Tanulmányait finommechanikai műszerész szakmunkásként kezdte, majd biológiai szakos tanár és a neveléstudományok doktora lett. 1975-től az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa volt, a ’80-as évektől oktatáspolitika-elemzéssel, az 1980-as években az Oktatáskutató Intézet munkatársaként a központosított tanügyigazgatássál és a vizsgarendszerrel foglalkozott.
Bekapcsolódott a demokratikus ellenzék akcióiba, leginkább a szamizdat-terjesztésbe. Egy interjúban az 1980-as évekre pozitívan emlékezett vissza, ekkoriban nem tekintett komoly veszélyként a hatóságok akcióira.
A rendszerváltás idején független szakértőként tekintett magára, aki magánemberként szimpatizált a FIDESZ és az SZDSZ programjával, a pártpolitikába mélyen nem folyt bele, de tüntetésekre eljárt és az oktatáspolitikai eseményeket figyelemmel kísérte, az SZDSZ első programjának maga is szerzője volt. Majd a FIDESZ felkérésére fővárosi képviselőként indult, mert úgy érezte a rendszerváltás után nem lehet függetlennek megmaradni, ami korábban még jellegzetes magatartásnak számított. Ez az időszak „tele volt az újrakezdés illúziójával”, úgy gondolta van esély megváltoztatni azt, amit az 1980-as években kutatásai alapján rossznak, elhibázottnak tartott. Az első szabad választás erős pozitív tapasztalat volt számára, annak élménye, hogy tiszta szívből lehetett valakivel azonosulni, míg mást eltolhatott magától az ember, ha úgy érezte helyesnek. 1990 után a Fővárosi Önkormányzat Oktatási Bizottságának elnökeként dolgozott. Országos szintű oktatáspolitikával foglalkozott.