Vajta Vilmos (1918–1998) magyar evangélikus teológus volt. Wagner Vilmosként látta meg a napvilágot, de az Anschluss miatt magyarosította nevét Vajtára. A soproni evangélikus teológiai kar hallgatója (1936–1940), 1940-ben szentelték lelkésszé. Budapesten, Soltvadkerten, Pestszentlőrincen és Újpesten volt segédlelkész és tanár. 1941-ben Svédországba költözött, ahol állami ösztöndíjjal tanult a stockholmi Zeneművészeti Főiskolán, majd az uppsalai és a lundi egyetemen hallgatott teológiát. 1953-ban a Lundi Egyetem docense lett. 1953 és 1964 között a Lutheránus Világszövetség Teológiai Osztályának igazgatója, 1964-től 1981-ig a Világszövetség Ökumenikus Kutatóintézetének igazgatója volt Strasbourgban. Vajta kezdeményezte a Luther Konferenciák megrendezését. Számos ökumenikus párbeszéd tanácsadója, és több konferencia előadója volt.