Filmrendező. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanult filozófia-történelem szakon (1964 és 1971 között), diplomadolgozatának címe Egy film jelentés-struktúrájának vizsgálata. A filmi jelentés attribúciója. Kitartó szemiotikai és narratológiai kutatássorozatot folytatott egyetemista korától kezdve, ami az évek során több jelentős mozgókép-elméleti tanulmányban öltött format, de filmes tevékenységét is megtermékenyítette.
Már hallgatóként foglalkozott forgatókönyvírással és közreműködött több film készítésében (pl. Agitátorok, 1969). Első önálló filmjét 1971-ben készítette el (A harmadik), minek következtében tagjává választotta a Balázs Béla Stúdió (BBS). 1971 és 1975 között a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt film- és tévérendezői szakon.
1973-ban megszervezte a BBS-ben a Filmnyelvi sorozatot, a stúdió első kísérleti projektjét, melybe képzőművészeket, zenészeket, írókat is meghívott. Ennek keretében forgatta le a Négy bagatell című filmet (1975), amiben különböző maszkolási technikákkal kísérletezett, egyik epizódja pedig az első magyar videóműként vonult be a médiatörténetbe.
Diplomafilmje, az Amerikai anzix (1976), amelyben az általa kidolgozott eljárással, az ún. “fényvágással” archaizálta a forgatott anyagot, elnyerte a mannheimi 25. Internationale Filmwoche nagydíját, majd a magyar kritikusok díját is. A filmet először visszautasította a főiskola vezetése, csak a nemzetközi sikerek hatására fogadták el diplomafilmnek.
Készített oktatófilmet a televíziónak (Filmiskola, 1976), tévédrámát (Krétakör, 1978), ún. „dokumentumanalízist” (Privát történelem, 1978). Az első magyarországi kompjuteranimáció (Pszichokozmoszok, 1976) is a nevéhez fűződik. Négy éven át készülő, három részes Psyché című filmje (1980) számos díjat nyert (Magyar Játékfilmszemle, 1981; Cannes, Quinzaine des Réalisateurs; Locarno, Bronz Leopárd díj; Figuera da Foz, CIDALC-díj).
1980-ban az ő és felesége, Baksa Soós Veronika kezdeményezésére jött létre az első nemzetközi videómagazin, az INFERMENTAL. Létrehozta a MAFILM K (kísérleti) szekcióját, ahol technikai és módszertani kutatásokat készített elő. Egy éves berlini ösztöndíja után szemináriumokat tartott a berlini Filmakadémián (DFFB, 1982, 1983, 1985). 1983-ban készítette el harmadik játékfilmjét (Kutya éji dala), melynek főszerepét ő maga alakította. Ugyanebben az évben retrospektív kiállítása nyílt a berlini DAAD-Galeriában.
Bódy Gábor az egyik legeredetibb kísérletező volt a mozgóképnyelv és a filmkészítés területén a hetvenes, nyolcvanas években. A kritikusok akkoriban az “új érzékenység”, “új narrativitás”, időnként ”új eklektika” elnevezésekkel körülírt jelenségek körébe sorolták Bódy új utakat kereső, kísérletező, szubverzív munkásságát.
Máig tisztázatlan körülmények között hunyt el 39 éves korában, Budapesten, 1985. október 24.-én. A hivatalos vizsgálat szerint önkezével vetett véget életének, azonban sokan kételkednek ebben. Az erre vonatkozó találgatások azután élénkültek fel igazán, miután az évezred végén kiderült, hogy éveken keresztül a BM beszervezett ügynöke volt.
Kiderül az állambiztonsági iratokból, hogy több ízben ki akart lépni a szervezetből, később azonban rendszeresen informálta tartótisztjeit. Iratanyaga hiányos, de számos jelentés fennmaradt. 1981. május 25-én végül kizárták a hálózatból. Egyes spekulációk szerint azonban sem ez, sem németországi tartózkodása nem jelentett végleges megszabadulást.