Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán végzett 1958-ban. Igazi mesterének Martyn Ferencet tartja, aki már 1945-től foglalkozott vele Pécsett. 1960-tól könyvillusztrációkat készített, díszlet- és jelmeztervezéssel is foglalkozott (1967–1976). 1968-ban és 1969-ben - egyetlen női kiállítóként - szerepelt az azóta nevezetessé váló Iparterv kiállításokon. A hetvenes években tagja volt a Budapesti Műhelynek. 1983-tól rajzot és festészetet tanít Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetemen (1991-től egyetemi tanár, 2003-tól professor emerita). Munkásságát a szín iránti ösztönös vonzalom és a festői színhasználat tudatos elemzése jellemzi. Jellegzetes formai megoldása a hullámmotívum. Szabad gesztusokra és a színek erejére építő festői világa érzéki kisugárzással bír, feltehetően ennek köszönhető, hogy Aczél György, a korszak fő kultúrfunkcionáriusa egy alkalommal az "absztrakt pornográfia" kifejezéssel írta le műveit. A színek erőteljes használata azóta is meghatározza műveit. A kétezres évek eleje óta a reneszánsz festészet egyik eljárását, a színjátszó (cangiante) hatást, a tisztán alkalmazott színek kombinációinak optikai ragyogását kutatja. Díjai: 1984: Munkácsy-díj; 1989: érdemes művész; 1994: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia; 1994, 1996: Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; 2000: Kossuth-díj; 2014 a Nemzet Művésze.