Molnár Gergely 1950-ben született, a kultikus Spions együttes frontembere és alapító tagja, de a zene mellett foglalkozott videóval, experimentális színházzal, valamint irodalommal is. Sokszínű érdeklődési körei természetesen következtek egymásból, fordultak egymásba, és persze erőteljesen hatottak egymásra.
Molnár az 1970-es évek első felében tűnt fel Galántai György képzőművész balatonboglári kápolnatárlatán, elsősorban irodalmi ambíciókkal. Több underground irodalmi szalon tagjaként ekkoriban esszéket és verseket írt, valamint részese volt több antológiakezdeményezésnek is. Írásai teatralizálásával párhuzamosan fordult a színház felé: részt vett a Halász Péter által vezetett Kassák Stúdió, a Kovács István Stúdió tevékenységében, valamint ide sorolható a Najmányi Lászlóval és Örsi Katival elindított Donauer Video Familie is, ami a Spions közvetlen elődjének tekinthető. 1975 és 77 között számos filmismertető és rockkultúrával foglalkozó előadást tartott a Ganz-MÁVAG Művelődési Központ filmklubjának keretében, valamint a Kossuth Klubban és a Fiatal Művészek Klubjában. Gyakran képezte témáját Lou Reed és David Bowie munkássága, utóbbiról több esszét, novellát, illetve forgatókönyvet is írt. De film iránt való érdeklődése nem merült ki ennyiben: a kritikák és elemzések írása mellett Najmányi Lászlóval több videofilmet is készített ebben az időszakban. Emellett Molnár 1976-ban egyszemélyes naplófolyóiratot szerkesztett – a havonta megjelenő, néhány példányban gépelt folyóirat tanulmányokat, fotókat, verseket és privát dokumentumokat tartalmazott.
1977-ben ebből a közegből nőtt ki a Hegedűs Péterrel, ifj. Kurtág Györggyel, valamint Najmányi László közreműködésével elindított Spions együttes, ami egyben a magyar art-punk, illetve újhullám kezdetét is jelentette. A viszonylag szűkös repertoár és a mindössze három koncert ellenére is hatalmas hatása volt a műfaj alakulására: inspirációként szolgált az alternatív zenei szcéna egy egész generációjára. Molnár és Najmányi már ekkor a magyar neoavantgárd meghatározó alakjai voltak, ez a kötődés pedig igen meghatározó volt a Spions működését tekintve. A zene felé azért fordultak, mert ki akartak lépni a magyar neoavantgárd belterjes közegéből, illetve nagyobb közönség felé szerettek volna nyitni. Ilyen értelemben nem is azért zenéltek, hogy zenét csináljanak: a műfajban épp az volt a vonzó számukra, hogy lehetővé tette számos művészeti ág összekapcsolását. Ennek következtében koncertjeik nem is annyira koncertek voltak, mintsem inkább performanszok: előadásaikat erőteljesen meghatározták és átszőtték a kísérleti színházból átvett akció- és performanszelemek, az avantgárdra jellemző provokációs technikák, az irodalmi gyakorlat, illetve a filmes múltból származó médiatudatosság.
Provokatív, szarkasztikus szövegeikkel, botrányos előadásaikkal és mindent-tagadásukkal a 1970-es évek kultúrpolitikája nem tűrte meg őket, tevékenységüknek súlyos ára volt. Molnárt többször megverték, szétverték a lakását, végül pedig, mint annyi művész akkoriban, 1978-ban a Spions tagjai – Zátonyi Tibor kivételével – elhagyni kényszerültek az országot. Az ilyen módon átalakult Spionsnak Párizsban még megjelent két lemeze (Russian Way of Life, 1979; Tea Party), de rövidesen szétváltak útjaik: Molnár és Najmányi Kanadában, Hegedűs az Egyesült Királyságban telepedett le. Ennek ellenére a Spions öröksége tovább élt: számaik, valamint Molnár egyéb dokumentumai és szövegei 1982-ben összegyűjtve megjelentek a Sznob International című szamizdat folyóiratban, és az együttes hatása a magyar alternatív zenei világra elvitathatatlan.
Molnár Gergely ma is Montreálban él, és évtizedek óta nem hajlandó magyarul megszólalni. „Magyarország számomra nincs többé” – nyilatkozta emigrálása után, amihez a mai napig tartja magát. Az évek során Gregory Miller, Anton Ello, Gregor Davidow, valamint Helmut Spiel! néven, angolul alkotott. A legutóbbi hírek szerint napjainkban rádióműsort készít, videonaplót vezet, aranyra festve koldul templomok előtt, Charlotte Bonaparte néven táncolt és meditál, rocktörténeti tanulmánykötetet ír, valamint a Najmányi Lászlóval közösen kidolgozott Nemzetek Feletti Szocialista Párt tagja.
