Gadó György a demokratikus ellenzék közismert figurája, a szamizdatkiadványok legfőbb terjesztője volt. A nyilvános könyvtárakat és levéltárakat látogatva ajánlotta fel a szamizdatokat vételre és részt vett Demszky Gábor és Hodosán Róza Bajcsy-Zsilinszky utcai szamizdat-butikjának üzemeltetésében is. Egy időre társszerzője volt a Demszky és Hodosán szerkesztette Hírmondó című szamizdatújságnak, Nagy Jenővel és Mikes Tamással társszerkesztője a Demokratának, a Magyar Zsidó című lapnak pedig szerkesztőjeként tevékenykedett.
Gadó középosztálybeli, zsidó családba született. Mindkét szülőjét deportálták a holokauszt során, ők azon kevesek közé tartoztak, akik túlélték a vészkorszakot. A háború után a családtagok csatlakoztak a Magyar Kommunista Párthoz, Gadó ebben a légkörben nevelkedett. Elkötelezett kommunistaként kezdte karrierjét és többé-kevésbé lojális kádere volt a rezsimnek az 1950-es években és kommunista is maradt a következő évtizedig. 1958 elején a Népszabadság archívumában dolgozott, ahonnan egy cikke miatt 1963-ban kirúgták. A Központi Statisztikai Hivatalban kapott állást, amely gyűjtőhelye volt ekkoriban az ideológiai gondolkozásában különcnek számító társadalomtudósoknak és értelmiségieknek. Mindkét helyen bizonyos fokú hozzáféréssel rendelkezett az MTI bizalmas dokumentumaihoz. A KSH könyvtárában a külföldi sajtó alapos tanulmányozásába kezdett. Továbbá egy Svájcban élő barátja előfizetést szerzett neki a Neue Zurcher Zeitung című lapra, ezáltal Gadó nagyon jól informálttá vált a külföldi eseményeket illetően. Mindennek eredményeképpen nézetei megváltoztak és már nem vallotta magát szocialistának. 1965-ben kilépett a szakszervezetből, két évvel később pedig a pártból.
1967 a nagy változás éve volt számára: a hatnapos arab-izraeli háború megmutatta, hogy a zsidóknak nincs szükségük az áldozati szerep elfogadására, magabiztos cselekvőként tudnak harcolni a szabadságukért. Godó számára mindez a magabiztosság érzését táplálta és egyben erősítette a Kádár-rezsimmel szembeni másképp gondolkodó státuszát. Hozzá látott a zsidó örökségének felfedezéséhez és ennek következményeként méltányolni kezdte a középosztály történelmi szerepét Magyarországon. Úgy találta, a rezsim hivatalos proletárkultusza megakadályozta, hogy a középosztály betöltse szerepét a jelen társadalmában, így a szocializmusra zsákutcaként kezdett tekinteni. A külpolitika szempontjából a rezsim az arabokat támogató, Izrael-ellenes pozíciót képviselt és Izraelt agresszorként mutatta be, amely Gadót még inkább eltávolította a Kádárizmustól.
Röplapgyártásba kezdett egy gyerekeknek készült játéknyomdán 1970/71-ben. A röplapokra olyan jelszavak kerültek, mint „Hazudik a sajtó Izraelről!”, a falakra krétafeliratokat is készített. 1973-ban letartóztatták, a következő évben 9 hónapra bebörtönözték. A politikai rendőrség sosem próbálta ügynökként beszervezni. Ebben személyes körülményei játszhattak szerepet: Gadó személyesen ismerte Geréb Sándort és Hajdú Pált, akik ekkoriban a Belügyminisztérium III/III. ügyosztály vezetőiként működtek és Gadóval együtt a MADISZ-tagok voltak a világháború után.
Szabadon bocsájtása után az emigráció mellett döntött, de nem kapott útlevelet. Ugyancsak nehézséget jelentett számára egy állandó állás megszerzése is: fordításból tartotta fenn magát. Az 1980-as évek elején Krassó Györggyel bekapcsolódott a szamizdatkiadásba. Egyik alkalommal Krassó egy Villon-kötetet kért Gadótól az emigrációban élő költő, Faludy György fordításában, mert szamizdatban meg akarta jelentetni. Gadó kölcsön is adta neki. Krassón keresztül megismerkedett Demszkyvel, Kenedi Jánossal, Kis Jánossal és a demokratikus ellenzék aktív tagjává vált. Több sajtóorgánumban is közölt írásokat, többek között a Hírmondóban és a Beszélőben, emellett önálló szamizdatfüzetet is összeállított. 1986-ban Nagy Jenővel és Mikes Tamással szövetkezve a Demokratát irányította. A Demokrata a társadalom alacsonyabban iskolázott rétegeit célozta meg és ugyancsak radikálisnak számított. A cél egy szélesebb közönség elérése volt a többi szamizdat kiadványhoz képest.
1987-ben Gadó saját szamizdatfolyóirat szerkesztésébe kezdett, a Magyar Zsidó 800-1000 példányban készült el. Demszky Gábor biztosította az írógépet számára és Ötvös János Attila nyomtatta ki a lapot. A költségeket maga Gadó állta, többé-kevésbe önfenntartó vállalkozás volt. 1988 tavaszán a harmadik számot a rendőrség elkobozta, de Krassó György, aki ekkor már száműzetésben élt, lemásolta a példányt és elküldte Londonból Demszkynek, aki így számtalan példányban tudta sokszorosítani azt.
Gadó fordítóként és a szamizdatok elosztójaként tartotta fenn magát. Folyamatosan megfigyelés alatt tartotta a politikai rendőrség. A rendszerváltás után az első legális bemondója lett a Szabad Európa Rádiónak.
