Pavel Kohout Prágában született 1928. július 20-án. Miután 1947-ben leérettségizett, összehasonlító irodalomtörténetet, esztétikát és színháztudományt tanult a Károly Egyetemen, de nem fejezte be a tanulmányait. Az 1940-es évek végétől és az 1950-s évek nagy részében különböző kiadókban dolgozott riporterként és publicistaként (Československý rozhlas, Československá televize, Československý voják). 1949-1950-ben a moszkvai csehszlovák nagykövetségen dolgozott, hazatérése után 1952-ig a Dikobraz című szatirikus lapot vezette. 1956-től hivatásos író lett, 1963 és 1966 között dramaturgként is dolgozott a Divadlo na Vinohradech színházban. Tagja volt a hivatalos szervezeteknek is, a Csehszlovák Ifjúsági Egyesületnek, a Csehszlovák Írók Szövetségének és a Kommunista Pártba is belépett. 1977-ben aláírta a Charta 77-et. A rákövetkező évben feleségével, Jelenával ausztriai úton voltak, amikor megfosztották őket állampolgárságuktól és külföldön kellet maradniuk. Kohout emigrációja alatt is folytatta az alkotómunkát és együttműködött különböző emigráns kiadókkal. 1989 után részben Ausztriában, részben Csehszlovákiában élt.

Pavel Kohout ifjúkora óta irodalmár volt, színdarabokat, publicisztikát, verseket és a normalizáció előtt prózát is írt. Az 1950-es évek közepéig elkötelezett kommunista volt, ideologikus költeményeket írt a párt vezetőiről, az új kommunista rendről és a jövő utópikus távlatairól (Verše a písně, Čas lásky a boje). Az 1950-es évek közepétől azonban szövegei állandó eleme lett a csehszlovák társadalom és politika kritikája (August, August, august, Bílá kniha, Nápady svaté Kláry, Hodina tance a lásky, etc.). Z deníku kontrarevolucionáře című regényében a szocializmus építésről, a Prágai Tavaszról és a szovjet megszállásról írt, a csehszlovák ellenzék és a Charta 77 születését Kde je zakopán pes című munkájában mutatta be.

Irodalmi munkássága tükrözte nyilvános szerepvállalását is, Kohout fokozatosan a kommunista rendszer prominens kulturális szereplőjéből annak egyik hangos bírálójává vált. 1967-ben kritizálta a Csehszlovák Írók Szövetségének 4. Kongresszusát, amit sokan a Prágai Tavasz egyik fontos előzményének tartanak. 1968-as szerepvállalása miatt a következő évben kizárták a pártból és más módon is zaklatásnak volt kitéve. Részt vett a Charta 77 megfogalmazásában és egyik első aláírója volt. Emigrációja alatt a Svědectví és a  Listy emigráns lapokban publikált.