Gyönyör József szlovákiai magyar jogász és publicista volt. Az ipolysági reálgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jogászdoktori oklevelet szerzett. Tanulmányai elvégzése után hivatalnokként dolgozott Budapesten. A második világháború idején több ezer civil mellett szovjet hadifogságba került, mivel Magyarország területén is érvényesítették a kollektív bűnösség elvét. Gyönyör élete során fontos szerepet játszott a magyar kisebbség alkotmányos jogainak megvédésében. Mivel a föderáció alkotmánya egyáltalán nem említette a kisebbségeket és az etnikai csoportokat, ezért nem volt könnyű dolga. Az egyes nemzetiségek, ill. etnikai csoportok  problémai a háttérbe szorultak. Így bármilyen fellépés e probléma megoldása irányában nagy gondot jelentett a Kommunista Pártnak.
 
1969-től nyugdíjazásáig a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala Nemzetiségi Főosztályának munkatársa volt. Ezekben az években fontos szerepet játszott a szlovákiai kisebbségpolitikai döntések előkészítésében és végrehajtásában. A szlovákiai magyarság jogtörténetével, történelmével és jogi helyzetével foglalkozott.

1968-tól az Új Szóban publikált. Az Új Szó először 1948-ban jelent meg, és azon kevés napilap közé tartozott, amelyet magyar nyelven adtak ki. A tevékenységeiért Gyönyört sosem üldözték, s nem is ítélték el. Egy rövid ideig rendőrségi megfigyelés alatt állt, mivel a családja egyes tagjai külföldre emigráltak. Emiatt Gyönyör egy évtizedre elvesztette az állampolgárságát, amit 1955-ben sikerült visszaszereznie. Gyönyör József élete során több díjat is kapott, köztük 1990-ben a Madách Könyvkiadó Nívódíját.