Fejtő Ferenc (1909–2008) magyar származású francia történész, újságíró, író és politikatudományokkal foglalkozó tudós volt. Nagykanizsán született zsidó könyvkereskedő és nyomdász családba. Zágrábban és Nagykanizsán járt iskolába. A budapesti tudományegyetemen és az Eötvös Collegiumban kívánta folytatni tanulmányait, de az antiszemita Numerus Clausus törvény miatt erre nem volt lehetősége, ezért 1927-ben a pécsi egyetemre iratkozott be, ahol magyar, francia és német szakon tanult tovább. A Numerus Clausus eltörlése után már felvették a budapesti tudományegyetemre, ahol magyar nyelvet, irodalmat és germanisztikát hallgatott. A Bartha Miklós Társaság tagja volt, majd csatlakozott az illegális kommunista mozgalomhoz. 1932-ben egy év börtönre ítélték marxista tanuló csoport szervezéséért. Eltávolodott a kommunista eszméktől, és szociáldemokrata újságíró lett. 1935-ben József Attila költővel és Ignotus Pál újságíróval megalapította az antináci és antisztálinista Szép Szó című irodalmi lapot. 1938-ban, miután hat hónap börtönre ítélték egy cikke miatt, melyben kritizálta a németbarát kormányt, elhagyta Magyarországot és Franciaországba költözött. 1943–1944-ben részt vett a francia ellenállásban.

1944 és 1979 között az Agence France-Presse (AFP) újság munkatársa volt, főszerkesztőhelyettesként onnan ment nyugdíjba. 1946-ban elfogadta Károlyi Mihály franciaországi magyar nagykövet felkérését, és a követség mellett működő magyar sajtóiroda vezetője lett. 1949-ben lemondott pozíciójáról, tiltakozásul barátja, a kommunista Rajk László ellen indított koncepciós per ellen, ami miatt minden kapcsolatát megszakította Magyarországgal. 1952-ben jelent meg legismertebb könyve, a Népi demokráciák története, mely nemzetközi hírnevet szerzett neki. (A mű bővített kiadását 1969-ben készítette el.) Az 1956-os magyar forradalom után aktívan részt vett a franciaországi magyar emigráció tevékenységében. 1958-tól a Magyar Írók Szövetsége Külföldön választmányi tagja lett. Franciaország legismertebb kelet-közép-európai szakértőjeként 1972 és 1984 között a párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján tanított. Számos francia és nem-francia újságnak dolgozott (Esprit, Commentaire, Le Monde, Le Figaro, Il Giornale, Magyar Hírlap stb.). Tagja, illetve elnöke volt az Emberi Jogok Magyarországi Ligájának, ebbéli minőségében jelentős szerepet játszott az 1958-ban kivégzett magyar miniszterelnök, Nagy Imre 1988-as jelképes újratemetésének megszervezésében. (A párizsi Pére Lachaise temetőben rendezett szertartáson ő maga is beszédet mondott.) Számos könyvet írt a kelet-európai szocialista országokról, a baloldali mozgalmak történetéről és a magyar irodalomról.