Modor Ádám (könyvkiadó, nyomdász, a Katalizátor Iroda vezetője, újságíró, történész) 1958. november 9-én született Debrecenben, értelmiségi családból származott. Édesapja orvosként praktizált és Modor Ádám jegyzetei alapján: „népművelő volt a szó nemes értelmében. Műveltségére leginkább Szabó Dezső munkássága hatott”.[1] Modor Ádám iskoláit, a gimnáziumot, majd később az ELTE népművelés-történelem szakát is Budapesten végezte, ahol 1984-ben szerezte meg diplomáját, szakdolgozatát az 1950-es évek és a sztálinizmus filmes ábrázolásáról készítette. Modor Ádám egészen fiatalon, már gimnáziumi tanulmányai alatt is érdeklődött a szamizdatban megjelent művek iránt, valamint már a Radnóti Gimnáziumban találkozott későbbi munkatársaival, majd egyetemi tanulmányai során a demokratikus ellenzékkel, így később ő maga is részt vett a kulturális ellenállás tevékenységeiben. Visszaemlékezésében[2] és a interjúban megjelenő családi történetekben is a másként gondolkodás egyik kezdőpontjaként jelent meg az Orosz Istvánhoz fűződő kapcsolat, aki a Radnóti Gimnáziumban volt gyakorló tanára volt (1976), az általa tartott orosz nyelv órákon Tarkovszkij filmeket néztek. Ez a mozzanat egyrészt Modor Ádám későbbi filmes érdeklődésének is táptalajává vált, másrészt pedig e kapcsolat az underground és szamizdat könyvkiadás időszakában sem szűnt meg. Egyetemi évei alatt is olvasója volt a szamizdatba kiadott műveknek: „valamikor 1979-ben jutottam először tiltott könyvhöz, Földes László egyetemi tanárom — aki az ELTE-n politikai gazdaságtant tanított - nyomta az első Magyar Füzeteket a kezembe. Ahogy a szamizdat irodalom terjedni kezdett a bölcsészkaron, hozzájutottam bizonyos írásokhoz még a gépiratos korszakból, azt hiszem, ilyen formában olvastam Haraszti Darabbérét is.”[3] Az egyetem elvégzése után a Magyar Filmintézetben dolgozott 1985-ig, majd 1986-89 között pedig a Rákosrendező vasútállomásán lámpakezelőként. Az itt hivatkozott korszakról szóló visszaemlékezését idézve egyik jegyzetfüzetéből-naplójából a következőképpen ír: „1986. január 24-én elhelyezkedtem a MÁV-nál, Rákosrendező pályaudvaron lámpakezelőként. […] A személyzeti osztályon negyvenes, jól megtermett hölgy, amikor megtudta, hogy egyetemet végeztem, elcsodálkozva kérdezte: Miért jöttem ide? Valamit mondtam neki is. Hirtelen felderült az arca és megkért, számoljak be neki időnként az emberek hangulatáról, arról miről beszélgetnek, milyen gondjaik vannak.
- Tudja, tavaly csináltunk pszichológiai felmérést, de ez csak olyan formális.
- Tudom – feleltem, majd ígéretet téve arra, hogy jövök besúgni, kifordultam az ajtón.”[4]
Ezen a munkahelyen szamizdatos kollégáival lámpagyújtóként együtt dolgozott az ún. Aladdin-brigádban, ahol kollégái között volt „érettségizett könyvkötő, végzős magyartanár, végzős angoltanár, én is akkor végeztem ugye a történelem-népművelés szakon, és egy év filmintézeti karrier is a hátam mögött volt. Volt egy érettségizett kőműves, ő volt egyébként az értelmi szerző, Illés Zolinak hívják, később majd jelentős szerepet kap ő is, illetve a felesége, Fogarasi Vera, a Katalizátor Iroda tevékenységében.”[5] Az Aladdin brigád tehát a szamizdatkiadásban is tovább tartó kapcsolatok színtere volt Modor számára, Illés Zoltánon kívül itt ismerkedett meg Németh Vladimirral (Vova) is.
Modor Ádám polgári foglalkozásain túl elsőként egy 1982-es élményt – a Rajk-butik rendőrségi házkutatását és a szamizdatkiadás terjesztőhelyeinek korlátozását – követően, 1983-ban került a szamizdatkiadással kapcsolatba. Egyrészt Orosz István indíttatására a
Beszélő nyomdásza lett, Jakab Lajos megkeresésére pedig az Áramlat Kiadónak is segédkezett szerkesztőként, másrészt pedig Demszky Gábor kérésére 1983-tól lakásán szamizdat terjesztést is vállalt. Orosz István visszaemlékezésében így mutatja be szamizdathoz kapcsolódó munkájuk kezdetét: „Modor Ádámot még egyetemi gyakorló tanár koromból ismertem, s azóta is rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Ádám közben már a Katalizátor Iroda szamizdatkiadót szervezte, és tőlem is megkérdezte, hogy nem volna-e kedvem valamilyen módon részt venni a vállalkozásban. Először igyekeztem valahogyan elütni a dolgot, végül aztán közöltem Ádámmal, hogy én már tekerek egy stencilgépet, azon készül a Beszélő, s az összerakáshoz és anyagbeszerzéshez segítségre volna szükségem. így aztán Illés Zoli és Modor Ádám a papír és festék előteremtésében szintén segédkezett”
[6] Szintén ebben az időszakban ismerkedett meg a Katalizátor Iroda munkatársaival, Gehér Józseffel, Kurdi Zoltánnal, Rózsa Gáborral, Laczik Erikával. A Katalizátor Iroda egyik vezetőjeként könyvkiadással és terjesztessél foglalkozott 1985-95 között a polgári munkáján kívül, számtalan történeti, társadalomtudományi és szépirodalmi művet adtak ki. A rendszerváltást követően Katalizátor Irodának kiadási és árusítási nehézségei voltak, majd 1995-ben megszűnt. A Katalizátor Iroda megszűnését követően 1996-1999-ig a Fővárosi Közmű című lapnál újságíróként dolgozott, közben más periodikákban is publikált, például a Holmiban, Napi Magyarország, Népszabadság, Beszélő, Kalligram, Bécsi napló, a müncheni Nemzetőr hasábjain, illetve 2001-2003 között a Magyar Nemzet állandó munkatársaként dolgozott. 2000. június-szeptemberében az ORTT tudományos munkatársa volt. A rendszerváltás után történeti kutatásokat is végzett – ez főként 1997-tól datálható –, amelyben a szamizdat és a demokratikus ellenzék történetét dolgozta fel. Három könyve jelent meg ebben az időszakban:
A titok meg a nyitja,
Célkeresztben Krassó, illetve
Ellenségből ellenzék című mű első kötete. A filmművészeti munkáira érdemes kitérnünk. Egészen a gimnáziumig visszamenően nyomon követhető a mozgókép iránti érdeklődése, majd egyetemi évei, illetve későbbi munkái során is sokat foglalkozott mind kutatóként, mind pedig filmesként a mozgóképpel, például Gál István (
Talpalatnyi föld) Szőcs István filmjeivel és a médiával. is. Újságírói munkája mellett a Magyar Gallup Intézet megbízásából több, a média világával foglalkozó kutatásban vett részt. Illetve 1997-től dokumentumfilmesként, Gulyás Jánossal dolgozott, filmjeik a Kádár-korszak egyes időszakáról, illetve underground csoportjait mutatják be. Közös munkáik például a
Szamizdatos évek, a Pákh Tiborról szóló portré, illetve a
Katalizátorok című dokumentumfilm. Alkotásaikban Modor Ádám szavaival élve a „közkatonák” - nem elsősorban a szamizdat legismertebb alakjait értve a fogalom alatt – szerepvállalásait is hangsúlyozták.
[1] Modor Ádám kéziratos hagyatéka.
[2] http://www.jbsz.hu/szekcio-blog/68-kezdetek/939-modor-adam-szamizdatos-mult-es-jelen.html; 2018. 09.24.
[3] Nagy Zsolt, "A deformált kultúrát akarjuk kikalapálni" - beszélgetés Modor Ádámmal, Beszélő, 1990. március 10., 29.
[4] Modor Ádám kéziratos hagyatéka
[5] Modor Ádám-hagyatéka (gépirat): Csík Csaba és Modor Ádám beszélgetése (SZER
[6] Orosz István, „A Beszélő Dunabodgányban – II. rész”, Beszélő, 1993. július 17., 24.