Beke László művészettörténész, kurátor. Az ELTE művészettörténet–magyar szakán tanult. 1968-tól a Művészettörténeti Dokumentációs Központ, majd a MTA Művészettörténeti Kutatócsoport tudományos munkatársa. 1988 és 1995 között a Magyar Nemzeti Galéria festészeti osztályának főosztályvezetője, 1995 és 2000 között a Műcsarnok főigazgatója. 2000 és 2011 között a MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója.
1989 és 1996 között az Iparművészeti Főiskola tudományos munkatársa. 1990-től a Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára, 1994-től tanszékvezető egyetemi tanára, 1996-ban kandidátusi címet szerez.
A hatvanas évek vége óta vesz részt a kortárs művészeti élet szervezésében, az akkoriban underground státuszú kortárs művészeti mozgalmak munkájában és megismertetésében. Mintegy négyszáz tanulmány, cikk, katalógus-előszó szerzője, tizenöt kötet szerkesztője.
Pályafutása első két évtizedében tevékenysége két párhuzamos szálon futott: hivatalos munkahelyén a középkori ötvösművészetet kutatta (szakdolgozatát a felvidéki szárnyasoltárok arany hátterének mustráiról, doktoriját a sodronyzománcokról írta), miközben intenzíven bekapcsolódott a kor progresszív művészeti áramlatainak marginális helyszíneken zajló életébe, melynek hamarosan kiemelkedő szervezője lett.
Projekteket kezdeményezett, a Balatonboglári Kápolnatárlatok résztvevője és egyik organizátora volt, majd éveken keresztül a Fiatal Művészek Klubjában rendezett kiállításokat, és a Ganz Művelődési Központban ismeretterjesztő előadásnak álcázott akciókat, happeningeket szervezett. Mindeközben archívumot épített, tanulmányokat írt, kiállításokat rendezett, számos külföldi kiállítás tanácsadója volt. 1977-ben a párizsi Magyar Műhely Kassák díját kapta a magyar művészet dokumentálásáért.
A rendszerváltás környékén futottak össze pályájának hivatalos és nem hivatalos szálai. Egyetemi oktatói feladatai mellett a Magyar Nemzeti Galéria főosztályvezetője, majd a Műcsarnok főigazgatója, ezután az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója volt nyugdíjazásáig. 1989-ben Munkácsy Mihály-díjban, 2009-ben Széchenyi-díjban részesült.
