Költő, filozófus, író, építész. Műegyetemi tanulmányai közben, 19 évesen fölfedezte Hamvas Béla írásait, megkereste őt, aki aztán tanítványává fogadta. Szabó Lajossal és Tábor Bélával Hamvas ismertette meg két évvel később. Tábor Béla meghívta a Haris közben induló filozófiai beszélgetésekre. Ezek hatására Szabó Lajost választotta új mesteréül. 1948-ban súlyos fertőzést kapott, melynek következtében egyik karja lebénult, ami részleges pályamódosításra kényszerítette.

1956-ban – mesterével párhuzamosan – családostul emigrált. Már a kezdeti izoláció közepette, a brüsszeli években kapcsolatot talált a kortárs alkotók élvonalával, és részt vett a később nevezetessé vált Szituacionista Internacionálé munkájában. Ez a filozófusokból és képzőművészekből álló csoport később nem csak a művészetben, hanem a szélesebb szociális mezőben is nagy hatásúnak bizonyult.

1960 és 1963 között a SI Központi Tanácsának tagja, a folyóirat egyik szerkesztője (az ötödik számtól a nyolcadik számig), valamint az Egyetemes Urbanizmus Irodájának vezetője volt. 1963-ban azonban egy csak belső körben cirkuláltatott irányváltási javaslata nyomán „vallásos elhajlónak” minősítették és kizárták a mozgalomból.

1964-ben Szabó Lajos után ment Düsseldorfba, ahol előbb várostervezőként dolgozott, majd a Kunstakademie tanáraként Anti-építészet címmel tartott szemináriumokat. Tanítói ténykedése – Hannes Böhringer tanúsága szerint – eredményes volt. Ebben az a ritka képessége játszott közre, mely a tradíciók eleven képviseletét a mindenkori új iránti éber figyelemmel tudta társítani.

1989 után visszatért Budapestre, utolsó éveiben többször tartott előadásokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és a Pécsi Tudományegyetemen. Saját meghatározása szerint – zenbuddhizmust és (anonim) alkohológiát tanított (utóbbira nem saját szenvedélye, hanem családi okok késztették). A buddhizmus elevenítő erejét annak nagy európai közvetítői – Heinrich Dumoulin, Hugo Enomiya-Lassalle – révén fedezte fel a maga számára. A 90-es évek elején Budapesten, a sabbatról tartott előadás-sorozatában (melyet saját lakásán rendezett) ezek a távol-keleti tanítások és tanulságok tették hallgatói számára is beláthatóvá a rejtőzködő zsidó és keresztény hagyományokat.