Bence György (1941–2006) magyar filozófus és egyetemi tanár volt. A József Attila Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban végzett az ELTE filozófia szakán. Az MTA Filozófiai Intézetének tudományos segédmunkatársa lett, de részt vett az ún. „demokratikus ellenzéki mozgalom” megszervezésében, ezért 1968-ban politikai okok miatt elbocsátották. 1972-ben foglalkoztatási és publikációs tilalom alá került, ezért csak 1989-ben védhette meg 1972-ben befejezett disszertációját. Kis Jánossal közösen írt könyve, az 1993-ig kéziratban maradt Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? mérföldkőnek számít a hazai baloldali antikommunista gondolkodás történetében. A munka, amely Magyarországon elsőként cáfolta filozófiai alapossággal a marxista politikai gazdaságtan számos alapvető tételét, felgyorsította a hazai baloldali társadalomkritikai gondolkodás eltávolodását a marxizmustól. 1972-től a kommunista diktatúra bukásáig szerkesztőként és szabadfoglalkozású fordítóként dolgozott. 1977-ben Kis Jánossal együtt kezdeményezte a Charta ’77 melletti szolidaritási nyilatkozatot. A rendszerváltáskor csatlakozott az újjáalakuló Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz. 1989-től tanított az ELTE filozófia szakán. 1989-től 1995-ig a BUKSZ szerkesztőbizottságának tagja, 1991–1993-ban a szerkesztőbizottság társelnöke, 1994–1995-ben a szerkesztőbizottság elnöke. 1990 és 1994 között Orbán Viktor tanácsadója volt.