Kis János (1943-) filozófus, a demokratikus ellenzék tagja, a Beszélő szamizdat folyóirat alapítója, szerkesztője, a rendszerváltás után a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja és első elnöke.
A baloldali gondokozást és értékrendet Kis János már gyermekként családja révén megismerhette. Édesapja baloldali antifasiszta ellenálló volt, akit megöltek a második világháború alatt, több rokona a holokauszt áldozata lett. Édesanyja középszintű párttisztviselő volt a háború után, a család környezetében sok nagy műveltségű, régi kommunista értelmiségi fordult meg. A híres magyar-orosz tanítási nyelvű Gorkij iskolában kezdte meg tanulmányait, az ELTE bölcsészkarán végzett filozófia szakon 1967-ben. A Lukács György munkásságához kötődő filozófiai iskola legfiatalabb generációjához tartozott, az ún. budapesti iskola tagja volt. 1966-ban belépett az MSZMP-be.
Tudományos alapon kritizálta a marxizmust, melyre válaszképpen az úgynevezett filozófusperben kizárták a pártból, elbocsátották az MTA Filozófiai Intézetéből és szilenciumra ítélték. Szabadúszó fordítóként tartotta el magát, egészen 1990-ig, Rousseau, Fichte, Kant, Voltaire és más fontos szerzők műveit fordítja magyarra.
A hetvenes évektől aktívan bekapcsolódott az ellenzéki tevékenységbe. A demokratikus, rendszerkritikus gondolkodók belső köréhez tartozott, a Bence György, Kenedi János, a Beszélő-alapítók, így Szilágyi Sándor, Nagy Bálint, Haraszti Miklós, Solt Ottilia, Petri György és Kőszeg Ferenc alkotta csoportban Kis vezéregyéniségnek számított. 1977-ben és ’79-ben is ott találjuk a Charta '77 szolidaritási nyilatkozat aláírói között. A lengyel Szolidaritás-mozgalom Kisre és a hozzá hasonlóan gondolkodó barátaira, ismerőseire is nagy hatást gyakorolt, a szamizdatok olvasását számára lengyel nyelvtudása is megkönnyítette.
Az 1980-as években előadott a „repülő egyetemen”, azaz a Hétfői Szabadegyetemen. 1981-ben egyik szerzője volt a Bibó Emlékkönyvnek, ugyanebben az évben megalapította többedmagával az egyik legjelentősebb szamizdat-folyóiratot, a Beszélőt, majd vezető főszerkesztője lett. Az ellenzék fontos megmozdulásain ott találjuk, így 1985-ben részt vett a monori találkozón.
Az ellenzéki körökben köztudott volt, hogy Kis Jánost rendszeresen meg lehetett találni az Akadémiai Könyvtárban, ahol fordításaihoz jegyzetelt, Tamás Gáspár Miklós így emlékszik erre vissza: „Az Akadémiai Könyvtár egykori dohányzója, ahol Kis János és Bence György is megtalálható, komoly társadalmi középponttá válik. (A szomszédos Országgyűlési Könyvtár büféjében Szabó Miklós udvartartása található.) Ebben az időben lesz Kis János az, aki két évvel ezelőttig volt földalatti híresség, szürke eminenciás, eszköztelen erőközpont. Bencével együtt jelképei lesznek az értelmes, gondolatgazdag, megfontolt ellenállásnak a kommunista rendszerrel szemben.”
1988-ban többedmagával létrehozta a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, a rendszerváltás után a Szabad Demokraták Szövetségében (SZDSZ) szintén alapító tagként politizált, a párt vezetője is volt, 2002-ben azonban kilépett. 1990-98 között ismét az MTA Filozófiai Intézetének munkatársaként dolgozott. Külföldön és Magyarországon is aktív oktatói és tudományos tevékenységet folytatott, több alkalommal volt a New York-i egyetem vendégtanára, 1992-től a Közép-európai Egyetem (CEU) tanára.
