1989 májusában 'Homoród Bálint' álnéven Nóvé Béla cenzúrázatlan saját könyvet adott ki 'Kétség és remény közt - Erdélyről sokadszorra' címmel válogatott erdélyi tárgyú cikkei, pamfletjei s az általa fordított romániai érdekű dokumentumok gyűjteményeként. A kis alakú, 112 oldalas bibliofil kiadvány 500 számozott példányban a szerző illusztrációival jelent meg, csupa olyan tárgyrajzzal, amely méltóképp reprezentálta a többnemzetiségű Erdély gazdag népi és magas kultúrájának fenyegetett kincseit. A magyarországi szamizdat irodalom talán utolsó kiadványa volt ez; Németh Miklós kormányfő a könyv megjelenése másnapján deklarálta, hogy előzetes engedély nélkül ezentúl bárki közölhet bármit. Benne a szerző a Határ/idő/napló - Erdélyi figyelő korábbi lapszámaiban közölt írásai legjavát adta újólag közre néhány friss erdélyi hírrel, úti jelentéssel és dokumentumközléssel együtt a romániai menekültválságról, a kisebbségi nyelvhasználat, oktatás és kultúra újabb rendeleti korlátozásairól és az erdélyi falvak sokaságát fenyegető faluromboló - 'településfejlesztő' - tervek részleteiről. A nemzetközi tiltakozás dokumentumaiként saját fordításában a szerző szintén itt közölte az Amnesty International és a Helsinki Szövetség jelentéseit a romániai emberi jogsértésekről, miként első kézből Karl Joachim von Schwarzenberg kevéssel korábbi tanúságtételének szövegét is az Európa Tanács ülésén. Miként a könyv kétnyelvű - román és angol - ismertetőjében írja:
'A szerző tisztában van a romániai helyzet súlyosságával. Magyarként, akit szoros kapcsolatok fűznek Erdélyhez, személyes felelősséget érez a Ceausescu-diktatúra által erőszakos asszimilációval sújtott a 2,2 milliós romániai magyar kisebbség sorsa iránt. Ugyanakkor távol áll tőle minden soviniszta ítélet a román nép egészéről. (...) Ehelyett sokkal inkább az eltérő etnikumok kölcsönös megértésére és szolidaritására lenne szükség, amely nélkül e mostani válságból nincs békés és demokratikus kiút. (...) Isten óvjon és tartson meg bennünket jó reményben Kelet-Európa e nehéz óráján!'
