Szentjóby Tamás művének kiindulópontja az élet és művészet határvonalait egybeolvasztó fluxus-gondolat: mindenki művész.
A harminchat képből álló tablón ennek az ideának egy radikalizált változata jelenik meg: egy részük munkásokat mutat be egy-egy művészeti ág képviselőjeként (a postást munka közben ábrázoló fényképen a küldeményművész felirat szerepel, az esztergályos fotóján szobrász a megjelölés, az útépítő titulusa tájművész, a nyomdai szedőé író, a villamoson utazó munkaruhás emberé színész stb.).
A fotósorozat darabjai hasonló méretű sajtófotókkal keverednek, amelyek új, nem egy esetben drámai művészeti szerepeket azonosítanak (fogoly-művész, félelemművész, radikális művész, éhezőművész, kétségbeesés-művész, stb.). A tablót grafikon egészíti ki, amiről leolvasható, hogy 2150-re mindenki rendőr, 2240-re pedig mindenki művész lesz.
(Felmerül a kérdés, mit keres a festészetre fókuszáló Mimézis gyűjteményben egy fotókoncept? Megvásárlásának apropóját az adta, hogy Szentjóby műve készítése után néhány évvel egy hiperrealista stílusban festett kép modellje lett [Birkás Ákos: Szentjóby Tamás: „Szempontok a kérdéshez. Ki művész?”, 1974.] )
