A kiemelt kötet, amely a 19. század végén, 20. század elején gyűjtő néprajzkutató, pap, Kálmány Lajos gyűjtését dolgozza fel, jó példája annak, ahogyan egy eredetileg értékmentő, a helyi folklóranyag egyediségét felismerő szándékkal lejegyzett szöveget marxista-leninista elvek alapján úgy szerkesztenek át, mintha az eredeti gyűjtő is a baloldali politikai pártokkal szimpatizált volna. Erről természetesen nem volt szó, noha Kálmány Lajos szakmai és tudományos életével már az 1950-es években elkezdtek foglalkozni: Péter László, Dégh Linda, Katona Imre, Ortutay Gyula, Kovács Ágnes, Pogány Péter. 1952-ben jelent meg Történeti énekek és katonadalok kötete, amelyre úgy is tekinthetünk, mint a marxista mintára átalakult néprajztudomány egyik nagyon tipikus termékére. A kötet Kálmány Lajos gyűjtését tartalmazza, de valójában egy utólagos szerkesztés eredménye, hiszen Kálmány már 1919-ben elhunyt. A kötet magán viseli az 1950-es évekre jellemző ideológiai jellemvonásokat, az elvárt és alkalmazott kommunista retorikát, a fordulat éveit követő politikai változásoknak erőlködve megfelelni vágyó néprajztudomány nyomait. Némely részlete egy propagandafüzet benyomását kelti, így sajátos megvilágításba kerül a múlt században gyűjtött folklóranyag. Jó példa arra, milyen értelmezési keretek közé szorulhat egy múlt századbeli pap személye és tevékenysége, hogyan válhat egy alföldi tanyákat járó, magánakvaló papból a marxista néprajztudomány egyik korai képviselője. A kötet körül az 1950-es évek elején éles hangvételű vita alakult ki, amely szálait valójában Banó István és Dégh Linda közötti személyes ellentétek mozgatták. A kötet elkészülése a néprajztudomány ötéves terve keretében történt. Három részre osztható: közlik Kálmány Lajos életrajzát (Péter László), a kötet létrejöttének körülményeit és a módszertanát (Dégh Linda), majd a korábban Kálmány által gyűjtött dalok szövegét és a hozzájuk írt jegyzeteket tartalmazza (Dégh Linda, Katona Imre) , amelyek a marxista-leninista retorikában jól ismert fordulatokra alapoznak. A kötet körült kialakult vita 1952-53 között zajlott, kiindulópontja a kötet körüli recenzió volt, de a vita hevében idővel elmaradt a kezdeti indíték.