Alig egy héttel a lengyel hadiállapot bevezetése után egy stencilezett röplap jelent meg Budapesten 'Felhívás a lengyel nép segítésére' címmel. Ez ugyan nem a SZETA nevében szólított fel 'a lengyel testvéreink iránti együttérzés' kifejezésére, ám a tíz aláíró - Balczó András, ifj. Bibó István, Bouqet Gábor, Demszky Gábor, Endreffy Zoltán, Iványi Gábor, Kerényi Grácia, Krassó György, Lengyel Gabriella és Nagy W. András - zöme a már jó két éve alakult független magyar segélyszervezet ismert szervezője volt. A SZETÁ-nak amúgy nem ez volt az első és utolsó lengyel segélyakciója, hisz 1981 nyarán a Szolidaritással társulva már sikerrel megszervezett egy balatoni nyaralást 26 szegény lengyel család gyerekeinek. A karácsony előtt pár nappal közzé tett felhívásra vagy félezer magyar család jelentkezett, és mintegy 150 gyerek családi vendéglátására és megajándékozására elegendő adomány gyűlt össze. Két nappal a SZETA felhívása után a Magyar Vöröskereszt is segélyakciót hirdetett a lengyel gyerekek és idősek megsegítésére. Ezután az ajándékcsomagok küldésének szervezése átkerült a Vöröskereszthez, a SZETA pedig – hivatalos támogatás nélkül – fojtatta az újabb nyári üdültetés szervezését - amely sajnos a lengyel és magyar belügyi szervek ellenakciója miatt utóbb sajnos meghiúsult. Ez volt az egyetlen alkalom, mikor a hivatalos és a független magyar segélyszervezet: a Vöröskereszt és a SZETA praktikus okokból kész volt együttműködni egymással.