Az 1950-es években, a Rákosi-korszakban, amikor a vallásgyakorlatot tiltották, a templomok zenei együtteseit, az egyházzenei kiadókat és együtteseket, a Zeneakadémia egyházzenei tanszékét feloszlatták, Lajtha László több misét is komponált. Szokatlan lépés volt ez az akkor már idősödő zeneszerzőtől, aki addig nem adta jelét egyházzenei érdeklődésének.

Az ’50-es években elkészült miséi a következők: Mise a szorongattatás napjaiban – vegyeskarra és zenekarra (1950), Mise vegyeskarra és orgonára (1952), Magnificat női karra és orgonára (1954) ezt a Lajtha-csoportból ismert Tóth Margitnak ajánlotta, Három Mária himnusz női karra és orgonára (1958).

Életművének késői alkotásai tehát a misék, amelyeket katolikus szövegre és néhányukat orgonára komponálta. A Mise a szorongattatás napjaiban (Missa in diebus tribulationis) 1950 áprilisa és júliusa között keletkezett. Nagyon rövid idő ez egy ennyire összetett mű megkomponálására, ezért az időtartam rövidsége is arra enged következtetni, hogy Lajhta gyors, tömör és koncentrált munkát végzett, és műve nagyon feszesre, feszült hangulatúra sikerült. Ez nem meglepő, hiszen ez az időszak, amikor a Londonból hazatért zeneszerző nem kapott útlevelet, addigi állásait, vezető pozícióit elvesztette, állandó létbizonytalanságban élt feleségével, fiai emigrációban maradtak. Lajtha híresen ellenálló volt a szocialista rendszerrel szemben, ez is olyan mű megírására, amely a politika szemében szálka lehetett. Első bemutatására 1957-ben került sor, amikor a Magyar Rádió zenei osztályának vezetője, Vermes István kezdeményezte, hogy azoktól a zeneszerzőktől, akiket addig háttérbe szorítottak, éppen ezért műveiket sem játszották, adjanak előadásra szánt darabokat. Erre adta Lajtha a Mise partitúrját. Annak ellenére, hogy 1957-ben a szocializmus enyhült, egy ilyen cím feltűnt volna. Ezért Kelemen Magda javalatára Mise fríg hangnemben címet kapta meg. A Rádió ének- és zenekarával készült el a felvétel, nyilvános bemutatóra csak 1989-ben, a Tavaszi Fesztiválon került sor. Később CD-n is megjelent, emléket állítva a zeneszerző egyházzenei munkásságának.